Tasnádi Péter tényleg egy nulla?

2008. január 14. hétfő 23:31

"Pedig - mindenkitől bocsánat - Tasnádi Péter egy nulla. Tollerhez képest mindenképp. Mégis nyert." A STOP budapesti portál szerzőjének álláspontja - s egy másik, Pécsről.

Egy névtelen levélíró kezdeményezte Toller László cselekvőképtelenséggé nyilvánítását. Tünde asszony meglepődött. Az MSZP pécsi szervezetének elnöke sajnálkozott. E sorok szerzője is meglepődött, sőt sajnálkozott is.

A tények: 2006. júliusában balesetet szenvedett Pécs városának korábbi polgármestere, Toller László. A sofőrje a balesetben elhunyt, a szocialista politikus gyakorlatilag agyhalott lett. Kevéssé tartozik a tárgyhoz, de Toller élharcosa volt annak a mozgalomnak, ami kvázi eltörölte volna a sebességkorlátozást, a vezető belátására bízva: mennyivel hajt. A balesete következtében Toller nem lett polgármester, de továbbra is parlamenti képviselő maradt. S a gondok itt kezdődtek.

Pécsi komment Tasnádi Péterről

Úgy vélem, a STOP szerzőjének igaza is van meg nem is - legalábbis Pécs jelenlegi polgármesterével kapcsolatban.
Ha azt írja, mint ahogy írja, hogy Tasnádi Péter egy nulla, akkor nem értek egyet vele.
Tasnádi Péter ugyanis - amennyire alkalmam volt megismerni - magánemberként olyan, mint bármelyikőnk: esendő. Kedvelhető és nem kedvelhető. Néha a pillanatok embere, néha stratégiákban gondolkodik. Néha toleráns, néha meg "tolleráns": ahogy az elmúlt évtizedben a nagy elődtől megtapasztalhattuk. Összegezve: szerintem magánemberként egy kedvelhető férfiú. (Volt.)
Volt?
Ha viszont a STOP szerzője azt írná, hogy Tasnádi Péter polgármestersége elmúlt időszakának eredményei a zéróhoz közelítenek, akkor már inkább egyetértenék vele.
Miért is?
Tasnádi Péter langyosnak bizonyult, amikor a rendszer tetejére került, azaz 2006 végén polgármester lett.
Ha akkor azt mondja, hogy barátaim (elvtársak - ízlés szerint...), bár Pécs történelmének legnagyobb lehetősége előtt áll (EKF) mégis sz@rban vagyunk, s minden segítség elkel, akár a bal- akár a nemzeti oldalról érkezik - történelmet csinálhatott volna. Pécsi öszefogást.
Az a legfurcsább, hogy Tasnádi Péter személyiségét ismerve azt kell, mondjam, ez lett volna a kézen fekvő antré. Merthogy - amennyire őt ismerem - ő ilyen.
Szereti a békét, a békés megoldásokat.
Hogy ki volt az a félkegyelmű, akinek a tanácsára ezzel ellentétes politikába kezdett, előbb-utóbb úgyis kiderül.
Tanácsom csak annyi: ha olyan polgármesterként szeretne bevonulni Pécs történetébe, akihez a siker, és nem a kudarcok sorozata köthető, vállaljon kockázatot és minél előbb zavarjon el maga mellől mindenkit, aki őt használja pajzsként saját meggazdagodása érdekében.
Mert ami érni látszik, az nem más, mint a totális kudarc.
Nem egy ember, de egy nagyváros kudarca. Egy városé, amely - köszönhetően néhány pécsi értelmiségi hatalmas munkájának - akár még Európa valódi kulturális fővárosa is lehetne. Ha még lehet.
Észbe kéne kapni már.

Pauska Zsolt

A Parlament adatai szerint 2007. év végén a képviselő 6,7 millió forint tiszteletdíjat, valamint 4,5 millió forint költségtérítést kapott. Csak tavaly szeptemberben 419,5 ezer forintos bruttó tiszteletdíj ütötte Toller markát. Sőt 287 ezer forint költségtérítésben is részesült.

Miért is? Ez utóbbi szállásra, benzinköltségre, s egyéb költségekre jár. Minden tiszteletem Tolleré. De lassan két éve éber kómában fekszik. Akkor pedig joggal merül fel a kérdés: mi végre kap hozzájárulást utazásaihoz?

Korábban már többször felmerült: nyilvánítsák Tollert cselekvőképtelenné. Valamiféle jó szándék (?) azonban megakadályozta az ellenzéket abban, hogy ezt a lépést megtegye. Most azonban egy névtelen levélíró kezdeményezte a pécsi gyámhivatalnál a volt pécsi polgármester cselekvőképtelenségének megállapítását.

Ha hinni lehet a híreknek: ettől kezdve nincs megállás; előbb-utóbb időközi választások lesznek Pécsett. Toller Tünde azonban meglepődött, a pécsi MSZP elnök pedig sajnálkozott.

Tünde asszony megrökönyödött. Mégpedig azon, hogy egy névtelen levélíró kezdeményezte az eljárást.

Én ezen nem lepődök meg.

Tekintettel közállapotainkra, nem lehet véletlen, hogy a levélíró nem vállalta kilétét. Én sem tettem volna. Hiába a jó (?) szándék, ha a népszavazást kezdeményező nyelvész kommunista, ha a sztrájkoló szakszervezetek a Fidesz igájában senyvednek. A beadvány él, s a névtelenséggel ki vagyon húzva a politikai szándék méregfogaga. Még akkor is, ha ez egy méretes képzavar.

Ennél sokkal izgalmasabb a pécsi MSZP szervezete elnökének nyilatkozata.

Tóth Bertalan szomorú volt, mert mint mondta: az MSZP ezt nem akarta. Hát persze. Ha akarta volna, már rég megtehette volna. Tán még a parlamenti erőviszonyokat sem veszélyeztette volna egy időközi választás. A szocialista szavazókat ugyanis már csak a szánalom is elvitte volna az urnákig. Vesd össze azzal, hogy Pécs jelenlegi polgármestere is nyerni tudott.

Pedig - mindenkitől bocsánat - Tasnádi Péter egy nulla. Tollerhez képest mindenképp. Mégis nyert.

Ettől kezdve csak kérdéseim vannak. A hatalom miért várja tőlünk, hogy adózzunk, fizessünk a járulékokat, és számlát kérjünk? Legalább egy képviselője van ugyanis, akire nem vonatkoznak a fair play szabályai.

Számla? Ugyan már.

A lakbért, a benzinköltséget amúgy is bemondásra kapják a képviselők. Ez ellen nem is ágáll lassan senki. Már csak azért sem, mert hosszas egyeztetések után minden a régiben maradt.

Az azonban az újdonság varázsával hat, hogy egy éber kómában fekvő képviselő fizetéshez, sőt költségtérítéshez jut. Ez utóbbi külön érdekes. Ugyanis miképp utazik az a politikus, hogy ül vonatra, utasítja sofőrjét, akit magát is ápolónő fordít egyik oldaláról a másikra?

Sem a meglepődést, sem pedig a szomorúságot nem értem. Egy pécsi időközi választáson már csak a szánalom is elviszi a szocialista szavazókat az urnához. Borítékolható, hogy szoci jelölt nyer. Akkor meg miért is? Lehet, sőt biztos, hogy sokba kerül Toller gyógykezelése.

De mi lenne, ha kevésbé feltűnően támogatnák a családot az adófizetők pénzén?

Ha Toller tiszteledíjat, és költségtérítést kap; joggal kap kapára-kaszára mindenki: az én pénzem. Támogassa a családot a párt, az éhező képviselők alapítványa, a nehéz sorsú politikusok közössége. Azt is mi fizetjük. De legalább a látszat fennmarad.

kecsó/STOP