Színházi rekord: ezt hazavisszük

Az elmúlt tíz évben mindössze a Valahol Európában és a Jézus Krisztus Szupersztár című darabok érték el a bűvös százas előadásszámot, ám a közönség érdeklődését valószínűleg az is magyarázza, hogy mindkettő zenés nagyszínházi produkcióknak számít.

Prózában azonban a Grace és Gloria az első a sikerdarabok között.

Ráadásul egy olyan munkáról beszélünk, amelyet mindössze két színművész (Sólyom Katalin és Füsti Molnár Éva) visz el a hátán. S ha ez nem lenne elég, témája sem a legkönnyedebb: a magány, a halál és az elmúlás van ugyanis a középpontban.

„Igazából a kezdetekkor nem jósolgattuk, mekkora jövője lehet ennek az előadásnak, de a közönség visszajelzéseiből láttuk: sikeres lehet a Grace és Gloria” - mesél a kezdetekről a munkát egyben rendezőként is jegyző Füsti Molnár Éva, azaz Gloria. Arra lettek figyelmesek ugyanis, hogy teljes előadásokat béreltek ki cégek és intézmények.

„A hospice alapítványnak annyira megtetszett az előadás, hogy azóta is „besegít” a szervezésbe, így havonta kétszer-háromszor is felléphetünk” - teszi hozzá.

A művésznő elmondta: nem tekinthető rétegdarabnak a Grace és Gloria, mert nemtől, kortól, iskolai végzettségtől függetlenül mindenki szívesen látogatja az előadásokat. „Talán az a legnagyobb előnye, hogy katarzisélménnyel távozhatnak az emberek a színmű megtekintése után”.

Füsti Molnár Éva nem titkolt szándéka, hogy a jövőben még többször lépjenek fel: „szerencsére ígéret van rá, hogy még sok helyre eljuthatunk, szerte az országba, mobil díszleteinkkel. Mindezek mellett a közönségigényt látva újabb előadásokat szervezünk Pécsett is” - mondja.

És, hogy mi a siker titka?

A rendező szerint az a kettősség, hogy vicces és egyben felemelő, mély értelmű is a mű. „Az emberek megtisztulás-érzéssel távozhatnak a darabról, hiszen rájönnek: nem kell félni a haláltól. Persze, hozzá kell tennem azt is, hogy ugyan végignevetik az előadásokat, de legtöbbjüknek mégis jólesik egy kis sírás a végén”.

Füsti Molnár Éva egyébként prózát soha nem játszott még ilyen nagy szériában, rendezőként pedig mindenképpen ez a darab jelenti számára a legnagyobb sikert.

„Igazi elismerésnek mégis azt tartom, hogy a nézők még hetekkel az előadás megtekintése után is megállítanak az utcán, s őszintén beszélnek érzéseikről”.

Korb Z.