Sírva jöttem el a pécsi temetőből, úgy érzem, kegyeletsértően jártak el - Olvasói levél

Nagyszüleim sírját kerestem fel mindenszenteket megelőzően, a nyughelyükön azonban nem várt látvány fogadott: a sírkő az elhunytak nevét tartalmazó feliratánál egy matrica éktelenkedett azzal a szöveggel, hogy "lejárt sírhely".  Elképedten és sírógörccsel küzdve kerestem fel a temető irodáját - írta felháborodott olvasónk.

Néhány évvel ezelőtt több évtizedre előre kifizettük nagyszüleim sírjának megváltási díját, már csak azért is, mert ha eljön az idő, szüleim is ide szeretnének temetkezni.

A fizetés esedékességére akkor egyébként, ha nem csal az emlékezetem, egy igen udvarias levélben hívták fel a hozzátartozók figyelmét. Egy azonban biztos, hogy időben fizettünk, így fel sem merült bennem, hogy ezzel bármilyen probléma lenne. 

Mindenszentekhez közeledve azonban, amikor felkerestem nagymamámék nyughelyét, nagyon kellemetlen meglepetésben részesültem: a sírkő az elhunytak nevét tartalmazó feliratánál egy matrica éktelenkedett azzal a felirattal, hogy "lejárt sírhely, újraváltása esedékes". 

Annyira felháborítónak, igazságtalannak és kegyeletsértőnek éreztem az egész eljárást, különösen annak tudatában, hogy biztosan nincs tartozásunk, mégis közszemlére téve hirdeti ennek ellenkezőjét a temetkezési vállalat, megszégyenítve a holtakat és az élő hozzátartozókat, hogy elfogott a sírás. Amennyiben helyettem a szüleim érnek oda előbb, lehet, hogy infarktust kaptak volna. 

Azonnal felkerestem a temetőirodát, ahol hosszas bogarászást követően megállapították, hogy nincs tartozásunk. Próbáltak azzal érvelni, hogy "lehet, hogy egy másik sírhelyről valaki átragasztotta a mienkre a matricát", aztán meg azzal is, hogy "aki dolgozik, az hibázik is".

Hát igen, ez így van.

Ám itt nem arról van szó, hogy mondjuk ezer tökéletesen összeszerelt alkatrész közé becsúszik egy rossz, hanem emberek legbensőbb érzelmeiről.

Kifelé menet, a kapuban, még mindig fojtogatott a sírás, s az még csak rátett minderre néhány lapáttal, hogy az emberek beszélgetését akaratlanul is hallva, rájöttem, hogy nem én voltam az egyetlen, aki így járt.

Tényleg nem lehet nagyobb körültekintéssel eljárni? 

Képünk illusztráció.

EQM