Pécsi áruházban is dedikált a magát Nemecsek Ernőnek kiadó szélhámos

2025. május 14. szerda 09:13

Pécsi áruházban is dedikált a magát Nemecsek Ernőnek kiadó szélhámos

A magyar ifjúsági irodalom csillogó gyöngyszeme Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk című műve. Ennek kapcsán kezdett otromba hazudozásba Józsika Ferenc, aki azt terjesztette magáról, hogy a szerző róla mintázta a tragikus sorsú Nemecsek Ernőt. Ezzel a kamu szöveggel járta az országot a szerencsétlen, aki vándorlásai során, 1962-ben megfordult Pécsett is.

 

 

Be is dőltek neki azok, akik a rendezvényt megszervezték számára.

A Dunántúli Napló november 11-én számolt be a „briliáns elméjű" ember kétes értékű vendégszerepléséről. Persze, ettől még a gyermekregény értéke nem változott meg, csupán gondolatébresztő, mivel lehetett szédíteni a naiv közönséget.


De félre a háborgással, maradjuk az ismert tények mezsgyéjén. Napokkal a híradás előtt Nemecsek Ernő hús-vér képviselője, előre megbeszélt módon, belépett Pécsett, az Úttörő áruházba.

Ahol nyilván az irodalmi mű elkötelezett hívei is megjelentek. A boltban vásárolt köteteket pedig aláírásával, „Nemecsek Ernő" kézjeggyel látta el. Tulajdonképpen ártatlan stikli volt, ráadásul még a forgalmat is fellendítette, támogatva az olvasást.

Sőt, élve a lehetőséggel,még egy „Gitt-egylet" pecséttel is ellátta a címlapot. Mindenki boldog volt, senki sem gyanakodott. De aztán következett a lebukás, már nem Baranya legnagyobb városában, hanem Budapesten. Ahol egyesek elunták a trükköt, ezért igyekeztek ellehetetleníteni a lókötőt.

Könyv, film, zene

A Pál utcai fiúk története egy rendkívül szerethető, egyben népszerű irodalmi alkotás, Molnár Ferenc tollából. Első megjelenése, könyv formátumban, a Franklin Irodalmi és Nyomdai Rt. gondozásában került a könyvesboltokba, elsőre Budapesten. Legalább hat film készült belőle, a színházak is a műsorukra tűzték tűzik rendszeresen a történetet. A mozik közül talán a legismertebb az 1969-ben, Fábri Zoltán nevével fémjelzett darab.


A helyi lapban még csak Józsika családnévvel írtak az álruhás Nemecsekről, de később, az Élet és Irodalomban, már 1963-ban Jezsek-Józsikaként hivatkoztak rá, április 20-án.

A „főhős", aki inkább nevezhető antihősnek, komoly anyagi előnyöket szeretett volna kovácsolni abból, hogy megírja életet történetét. Tette mindezt nyolcszáz oldalon, de a gépírónőt „elfelejtette" kifizetni.

Azt a logikai bukfencet most hagyjuk, hogy Ernő, a szimpatikus kis legény az eredeti könyvben, Molnár írói döntése következtében meghalt. De másik Ferencünk, ezen gyorsan felülkerekedett, mint ötletgazda. Kitalált egy furcsa históriát, amit budapesti irodalmi körökben már túlságosan is idegesítőnek tartottak, ezért úgynevezett oknyomozó leleplezéseket jelentettek meg a füllentőről. Ő nyilván ebbe nem akart beletörődni, ezért pereket indított a személyének lejáratás ürügyén.

Végül kiderült a valóság, vagy legalábbis minden az ellen szólt, hogy maga lehetne a vékonydongájú kamasz, aki áldozattá vált. Évtizedekkel később, erős testalkatú névbitorlóként a bűnös végül eltűnt a süllyesztőben. Az irodalmi élet perifériáján, mint egy rossz emlékű balfácán maradt fenn, néha megemlékeznek róla, de jót csak keveset róla tudni, mert olyan dolgai nem akadtak a haszonlesőnek.

Ráadásul, volt felesége szerint az egykori ura még olvasni sem szeretett. Persze ezt tulajdonképpen dőreség is lenne elvárni valakitől, aki miatt olyan sokan ragadtak az évtizedek során kötetet.

Képünk illusztráció.

Pucz Péter - Fotó: pixabay.com