Pécsett rendezték a Mozgássérült Fiatalok Országos Találkozóját

Kerekesszékhez kötve élik az életüket, de attól még tele vannak lendülettel. Mi több, még azt is elérték, hogy a hazai politikai élet döntéshozóival, illetve döntés-előkészítőivel egy asztalnál ülve beszélgessenek azokról a gondokról, amelyek őket a mindennapok során a leginkább aggasztják. A keretet minderre a pécsi Völgyhíd Alapítvány által megrendezett Mozgássérült Fiatalok Országos Találkozója adta.

A fiatalok most épp azon dolgoznak, hogy a közösen eltöltött hétvége során összegyűjtött felvetéseket, kéréseket és ötleteket egy csokorba szedjék, hogy azokat aztán írásba foglalva egyenesen eljuttathassák a szakpolitikusokhoz.

Idegennyelv-tudás és informatikai ismeretek - ez az a két legfontosabb terület, amelyre építve még több mozgássérült juthatna munkához. Ha pedig akár otthonról is dolgozhatnának, akkor egyenesen kifogástalannak ítélnék a saját körülményeiket.

Mindez szerintük talán akkor működne Magyarországon még hatékonyabban, ha a mozgássérülteket foglalkoztató cégek jobb támogatásokat, egyéb juttatásokat kaphatnának, az érintett munkavállalók pedig különféle piacképes és támogatott képzéseken vehetnének részt.

Mindennek az alapja pedig az elfogadás: az, hogy ne a mozgássérültet, hanem sokkal inkább az embert lássák bennük. Mindez, és számos hasonló felvetés hangzott el azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyen még ősszel mozgássérültek és szakpolitikusok közösen vettek részt.

- Az első lépés szerintem az - vallja Szekeres Judit kommunikációs szakember -, hogy mi, mozgássérültek végre merjünk kimenni az utcára, merjünk nyitni a társadalom felé. Ha mi nem próbálunk meg integrálódni, akkor azt senki más nem fogja helyettünk elkezdeni! Ami mindig a legjobban elszomorít, az az emberek butasága: amikor például azt mondja egy szülő a gyerekének, ha meglát engem az utcán, hogy „ne nézz oda, nem szabad". Dehogynem! Csak nézzen meg és kérdezzen!

A Völgyhíd Alapítvány munkatársai most azon dolgoznak, hogy a rendezvényen elhangzott javaslatokat rendszerezve írásba foglalják, majd elküldjék a döntéshozóknak. Azt mondják, ezt az anyagot olyan alapként kell értelmezni, amit érdemes és fontos is lenne továbbkutatni.

Szekeres Pál, az Emberi Erőforrások Minisztériumának sportért felelős helyettes államtitkára - aki egyébként maga is kerekesszékes - a rendezvényen ugyanis kijelentette: kíváncsian várja a dokumentumot. Ígéretet tett arra, hogy a törvények előkészítése során figyelembe veszik majd a mozgásukban korlátozott fiatalok ajánlásait.

- Bízom abban - mondta -, hogy olyan impulzusok érik majd a döntés-előkészítőket és -hozókat, amelyek hatására olyan alulról jövő, széleskörű összefogás jöhet létre, amelytől az egész magyar társadalom csak gyarapodhat. Minden országnak, társadalomnak ugyanis nagyon fontos mérőfoka az, hogy miként viselkedik a segítségre szorulókkal.

A szervezők elégedetten nyugtázták, hogy a találkozó remekül sikerült. Minden résztvevő jól érezte magát, a felmerülő kisebb problémákat pedig mindenki aktívan, rugalmasan és önállóan oldotta meg. Külön kiemelték az önkéntesek munkáját, akik nagy empátiával segítették a program résztvevőit, és akik talán maguk is meglepődtek azon, mekkora spontán bulikat képes csapni egy csapat mozgássérült fiatal.

Pécsről pedig kiderült, hogy tényleg hozzáférhető város, hiszen kisebb hiányosságoktól eltekintve az egész belváros szinte gond nélkül végigjárható kerekesszékkel. A találkozó résztvevői kézjegyüket ott hagyták a megyeszékhelyen: az új lakatfalon látható több tucat egybefűzött, névvel ellátott kis lakat az övék. Az pedig, hogy a Széchenyi téren tartott flashmobot - amelyen kerekesszékesek táncoltak, egy vak fiú pedig brékelt - a nagy sikerre való tekintettel kétszer is elő kellett adniuk, már csak hab volt a tortán.