Pécs egyik legmenőbb helyének számított, ma üresen áll a Sopianae söröző

2025. szeptember 28. vasárnap 10:48

Pécs egyik legmenőbb helyének számított, ma üresen áll a Sopianae söröző

Napjainkban szomorú képet nyújt az éppen zárva tartó Sopianae söröző Pécsett, a Rákóczi úton. De egykoron a város vendéglátóipari ékköveként harangozták be. Ráadásul - ritkaságként - napra pontosan lehet tudni, mikortól fogadta a vendégeket a négyrészes egység. Amit egy leszerelt háborús pilóta, Péntek Gábor nyitott meg, 1943. november 7-én. A dicső múlt még „ellenfényesebb", ha a komor jelen tükrében szemléljük a történetet.

 


„Pilótazászlósból pécsi vendéglőmester"- adta hírül a Pécsi Napló '43. augusztus 22-én megjelent lapszáma. Akkor még azt gondolták, miszerint szeptember első napjaiban már üzemelhet az egység, a Marsay Andor-féle iker bérpalotaként ismert épületben, a C-szárny alsó termeiben..

Meseszerű, de az újság megjelenése előtt három héttel még Erdély hegyei felett repkedett Péntek Gábor, a II. világháborúban. Néhány evvel korábban pedig a debreceni „Angol-királynő" könyvelőjeként vált ismertté. A Hortobágyi csárdában sajátította el a mesterségbeli fortélyokat.

A vakmerő repülősként ismert személy (persze, melyik háborús felszálló nem az?) mindössze huszonhét esztendősen vágott bele a pécsi üzlet kibérelésébe.

A százötven fő befogadására alkalmas helyiség minden bútorát Asztalos Artúr budapesti iparművész tervezte meg. Ugyanő pécsi tárgyú képei a falakat díszítették. Az asztalok csiszoltak voltak, nem terítősek.

A söntést, illetve a pincét villamos hűtéssel építették ki, a rendszer a maga nemében egyedülállónak számított Pécsett. A Sopianae söröző eleganciája, hűvös előkelősége méltónak minősült a komoly környezethez. Meg Pécs római nevéhez is igyekezett méltónak mutatkozni.

Oktatási póttanszék

Egyetemisták serege számára rengeteget jelentett az úgynevezett „Sopianae tanszék". Az 1970-es évek derekától a jogászok, közgazdászok számára csak az számított, hogy szabálytalanul, de jussanak át az egyetemi épületből az utca túlsó oldalára, mert a zebra viszonylag messzebb esett a Rákóczi utcai főbejárattól. Tegyük hozzá, azért a forgalom sem számított akkorának, mint manapság. Ha átértek, beléptek az ajtón, a hűvös épületben, pár lápcsőt lefelé haladva, már nyert ügyük volt. Vizsgaidőszakban különösen hasznos volt felkeresni a „Szopcsit", mert a tételhúzás előtt jól jöhetett egy fél tömény a bátorság megalapozásához. Utána meg már különösebb magyarázatra sem szorult a látogatás. De nem csupán inni lehetett ott, a konyhájuk szintén ismertnek számított. Sokáig még élőzenét is biztosítottak, náluk hegedült mások mellett Dörömböző Géza híres prímás is.

Az is kiderült, Péntek úr a hortobágyi tanulóévei alatt vendégként üdvözölhette a Horthy Miklós kormányzót, illetve Windsor hercegét egyaránt.Ők vadászként tértek be hozzájuk, nyilván nem véletlenszerűen, hanem tervezetten.

Az eredeti házszám 79/c. volt a Rákóczi úton, a vasárnapi nyitásról 1943. november 9-én, kedden számolt be a Pécsi Napló. (Ebben akad némi félreértés, mert egyes források 8-át közöltek, ám mi inkább higgyünk a napilapnak, amelyik hétfőn nem jelent meg, akkor meg a naptári logika szerint a hetes számot terjeszthetjük bátran.)

A megjelent írásban külön kiemelték a kovácsoltvas fogasokat, a lámpák remek keretrácsait, valamint céhrendszer jelvényeit felsorakoztató színes ablakokat. A kandalló olyan látványosságnak számított, amit megrendeltek, mint másolatot, Horthy kenderesi kastélyába is.


A korabeli sajtóban a vendégseregre külön kitértek. Állandó asztalt kívánt fenntartani magának a Janus Pannonius Társaság, de az első hétfőn ott ebédelt Laky Dezső nyugalmazott közellátásügyi miniszter, a parlament iparos blokkjának Pécsett tartózkodó tagjaival közösen.


A részletek pontosan nem ismertek, ám 1945. november 11-én megjelent az Új Dunántúlban egy keretes hirdetés. Abban a feladó, Péntek Gábor vendéglősmester arról értesített mindenkit, hadifogságból visszatérve, a sörözőjét átvette ismét. 

Pucz Péter - Fotó: Csorba Győző Könyvtár, Helyismereti Gyűjtemény