„Önmagunkat adjuk át Karácsonykor"

- Manapság szemmel láthatóan nem tudunk felhőtlenül boldogok lenni. Mit gondol, az ünnep segít átlendülni ezen?
- Kérdésére a nagy pápa kérdésével válaszolnék: „Mit tennénk, ha maga Jézus kopogtatna be hozzánk?" Gyorsan kijelentjük: másképp tennénk, mint a betlehemi fogadós, mást mondanánk, mint a gazdag ifjú; több tiszteletet adnánk neki, mint Simon farizeus; együtt virrasztanánk a szenvedő Úrral. De biztos-e ez?... Úgy tennénk, és úgy tettünk vele eddig is, mint ahogy embertestvéreinkkel szoktunk tenni. Jézus maga is megélte elesettségünket, ember mivoltunkat, boldogtalanságunkat. Az ünnep segítségével azonban éppen a Megváltó emel fel bennünket, lendít át minket a nehezebb időszakokon is - a szeretet erejével. Úgy hiszem, az ünnep a legalkalmasabb időpont erre.

- A Karácsonyt mára összekapcsolják a vásárlási lázzal, a sürgés-forgással. Mennyiben maradhatnak meg a hagyományos értelemben vett értékek?
- Azt bárki beláthatja, hogy a szeretetnek nem kellenek eszközök. Az emberiség nem a szeretet eszközeire, hanem magára a szeretetre éhes. A lényeg, hogy magunkból, a lelkünkből adjunk valamit a másiknak. Ez a legszebb és legnagyobb ajándék, amit csak adhatunk a másiknak az ünnep alkalmából. A Karácsony lehetőséget teremt mindenki számára, hogy egy lépéssel közelebb kerüljön szeretteihez, s egyúttal Jézushoz.

- Mit gondol, az idők során mennyit változott az ünnep megítélése?
- Nyilvánvalóan sokat, de kijelenthetjük: még az elmúlt évtizedek idején sem tudták beültetni az emberek lelkébe azt, hogy a Földre szállt szeretet nem más, mint „Fenyőünnep". Amióta a szeretetet beoltották - Jézus által - az emberekbe, azóta Karácsony a Karácsony. Még a templomba nem járó keresztények is elfogadják, hogy csak oly módon tudunk igaz emberek lenni, ha a Megváltót elfogadjuk az életünkben. Az emberek egyébként talán kimondatlanul is vágyakoznak ilyenkor egy másvalami után, amit nem mernek kimondani. Nem is a hittel van a mai fiatalok problémája, hanem azzal: ha felvállalnák, meg is kellene változtatniuk életüket. Erre persze a többség nem hajlik, legbelül viszont érzi, mi a jó út.

- Lehet jól ünnepelni?
- Fel szoktam tenni néha egy kérdést azoknak, akiket megszólítok. „Szoktál imádkozni a magad módján?" Nem ült még velem szemben senki, aki azt mondta volna, hogy nem. Én azt tudom tanácsolni, hogy mindenki ünnepeljen a maga módján. Nem mondom, hogy menjenek el az éjféli misére, csak mert az úgy szokás. Amikor önmagunkat átadjuk szerettünknek, az az igazi Karácsony. Ilyenkor mindenkiben megmozdul a jobbik én, felszínre kerülnek rejtett kincseink - talán ez az ünnep értelme...

Korb Zoltán