Nincs Rockmaraton Rockfater nélkül - Kiss József nem tűnt el, most is tombol a fesztiválokon

2019. április 10. szerda 10:54

Ki ne ismerné a pécsi belváros bőrszerkós, hosszú hajú Rockfaterját? Polgári nevén Kiss József egyedi külsejével, mindig életvidám megjelenésével már Pécs kultikus személyiségeihez tartozik. No, meg persze Rockmaraton sincs nélküle. Kiss Józsefet életútjáról, hírnevének okairól, és életviteléről is kérdeztük.

- Mikor vált Ön ilyen ismertté?
- Akkoriban én a bányában dolgoztam Pécsett. Közben, ahogy mondani szokás, ment ezerrel a Rózsakert, az Aranykacsa vendéglő, a Fiáker, na meg az Ifjúsági Ház és még sorolhatnám. Eljártunk különböző rendezvényekre, már akkoriban is ugyanígy öltözködtem, farmernadrág, farmermellény, mert ugyebár nem a ruha teszi az embert! Hanem hogy mi van a szívében és a lelkében. Lényeg a lényeg, egy idő után összeismerkedtem a helybéli, tősgyökeres pécsiekkel, akik egy rockkocsmát szerettek volna létrehozni. A Légyszeszgyár Music Hall létrehozásában is részt vettünk, nem is kicsit. 1991 óta minden évben ott vagyok a Rockmaratonon, ahol idővel megismertem a szervezőket, menedzsereket, akik úgymond felkaroltak. Ennek eredményeképp elindult a rajzfilmkészítés, élő filmek, na meg az interjúk. Ezt még ma is nyomjuk, kőkeményen. 2012 óta vagyok a Rockmaraton marketingarca. 17 rész készült a rajzfilmekből, de élő filmek is szintúgy. Mindig cipelem magammal a barátomat, Bőr Gyulát, mondván „gyere már Gyula, kicsit bulizunk, bográcsozunk." Nekünk mindegy volt hova, csak menjünk.

Hét éve a Rockmaraton marketingarca

Kiss József Mezőcsáton született 1961. szeptember 7-én. Miskolcon nevelkedett a város különböző kerületeiben. A Lenin Kohászati Művekben dolgozott hegesztőként, majd elkerült Jukóbányára. Első házasságából két lánya született. A későbbiekben kőszén-, valamint uránbányában kereste meg mindennapi betevőjét. 1988-ban második feleségével Pécsre költözött, s két fia született. Kiss József hivatalosan 2012 óta a Rockmaraton marketingarca.

- Miben mutatkozik meg a rock-metál életforma, amit képvisel?
- Ez kérem, egy külön szubkultúra. Részt lehet venni családostul, jöhetnek nagyapák, nagyanyák, unokák. Egy a lényeg, az élő zene szeretete. Nem ám a műanyag, a bakelit meg a tuc-tuc zene.

- Az utóbbi időben az a hír járta, hogy eltűnt. Van ennek valami konkrét oka?
- Nem tűntem el, de az ember nem fiatalodik, igencsak elkopnak a belső szervek. Nem kell megemlítenem az életvitelt, a turnézásokat, az utazgatásokat. Egy napból hármat csináltunk, de akár négyet is. Most így 50 felett érzem, hogy mennyire éltem. De azért mai napig felutazom Budapestre, egy-egy koncertre. Idén is lesz Rockmaraton, s amíg érzek, élek, lüktetek, nekem ott a helyem a fiatalok közt. Az együttesek tagjaival egyet-kettőt koccintunk, beszélgetünk, majd a koncert alatt a négy színpad között szaladgálok, mint a mérgezett egér.

- Rendszeresen leszólítják az utcán?
- Hírnév ide vagy oda, én ugyanolyan ember vagyok, mint a többi. Ugyanúgy fürdök, mosok, takarítok, borotválkozok. Egy a különbség, közben mindig a rock-metál szól! . Nagyon sokan ismernek, köszönnek az utcán, Pesttől kezdve a Velencei-tóig. De nem szállok el, embernek kell maradni. Összebarátkoztam a Metallica frontemberével, James Hetfieldel is, azóta beszélgetünk az interneten. Ő maga is úgy vallja, mindig embernek kell maradni, ez a legfontosabb az életben. Rengeteg barátot szereztem, Angliától kezdve Norvégiáig. Na meg persze, sok gyerek köszönheti nekem, hogy a Rockmaratonra híres együttesek érkeznek, itt-ott besegítek én is. A főszervező is felfigyelt már erre, és kérte, többet ne ajánlgassak, mert már nem fér be a temérdek együttes.

- Mi volt a legemlékezetesebb pillanat az életében?
- A két házasságom, és a négy gyermekem születése. A rock-metál életvitel kapcsán pedig az utazgatások és a barátságok az együttesek tagjaival.