Mire jó az első Bologna-diploma?

A reform eredményeképpen megszűnt a kétosztatú felsőoktatás, tehát az egyetem és a főiskola egymástól független képzési rendszere, helyette három, egymásra épülő szint jött létre. Az általában hároméves felsőfokú alapképzés után az eddigi főiskolai végzettségnek megfelelő bachelor fokozat kapható (BSc, BA, stb.), amellyel - elvileg -akár azonnal el is lehet helyezkedni a munkaerőpiacon.

A második ciklus két évének elvégzése után szerezhető meg a jelenlegi egyetemi oklevéllel azonos mesterfokozat (MSc, MA, stb.), amely után lehetőség van a doktori fokozat (PhD) elnyerésére is. A fokozatosság által - a remények szerint - átjárhatóbb és átláthatóbb lesz a felsőoktatás.

Az új struktúrának megfelelően megváltoztak a hallgatói keretszámok is: a mesterfokozatú képzésben ugyanis csak a hallgatók 35 százaléka vehet részt, míg a doktori képzés a diákok 10 százaléka számára lesz elérhető.

A legnagyobb kérdés azonban nyilvánvalóan az, hogy mi lesz azokkal, akik nem kerülnek be a mesterképzésbe (azaz a diákok - országos átlagban - 65 százalékával).

Vannak olyan karok, amelyeket nem érint az átszervezés (orvosi, jogi kar - ezek „osztatlan" képzések), vannak azonban olyanok is, amelyeknek hallgatóit érzékenyen érinti a változás. Ilyen például a bölcsészkar, ahol kérdéses, hogy a továbbtanulni nem tudók alapfokú képesítésükkel mire mennek majd az egyetem falain kívül.

Lengvárszky Attila, az egyetem oktatási igazgatója szerint nem készült még olyan munkaerő-piaci felmérés, amely az alapképzettséget szerzett diákok diplomájának piacképes voltát elemezné. Az új rendszer a gyakorlatorientált oktatásra helyezi a hangsúlyt, így azok könnyebben el tudnak majd helyezkedni, akik gyakorlati területen végzik el az alapképzést, míg egy magyar szakosnak, aki nem jut a 35 százalékos limit miatt a mesterképzésbe, igen nehéz lesz munkát találnia bachelor diplomával, hiszen nem mehet el tanítani - tanári képesítés hiányában.

EQM - Fotó: pte.hu