Mérlegen: Liverpool és Stavanger

LIVERPOOL 2008: FŐBB ELVEK ÉS CÉLKITŰZÉSEK

Az EKF címmel és programmal a szervezők és résztvevők elsődleges célja Liverpool helyzetének és arculatának átpozícionálása volt. A világbirodalmi kikötővárosból elhagyott, rozsdaette dokkok és szegénységben tengődő munkásnegyedek városává süllyedt Liverpoolt az ott lakók és az oda érkezők számára is újra vonzó helyszínné akarták tenni.

Ennek egyik kulcsa a helybeliek minél nagyobb arányú bevonása volt a szervezésbe és az eseményekbe. A városban működő kreatív közösségek az EKF történetének eddigi legnagyobb mértékű részvételét valósították meg. A programokon való tömeges részvétel érdekében a rendezvények 70%-a ingyenes volt, amelyeket zömmel köztereken, stadionokban tartottak.

E programok létrehozásának egyik filozófiája az volt, hogy a teljes várost színpaddá avatták, amelybe a Mersey folyó, a dokkok, az utcák egyaránt beletartoztak. A közösségi élmény megteremtésének legerősebb (és legemlékezetesebb) gesztusai is részben ezekhez a köztereken zajló eseményekhez kapcsolódtak. Kiemelt szerepet kaptak a public art műfajai (köztéri akciók, ideiglenes szobrok, performanszok stb.), és előtérben állt a szervezésben az önkéntesség.

Liverpool a 2008-as évet mindenekelőtt önmagának, saját polgárainak csinálta. A város átpozícionálásához először a benne lakók önértékelését, énképét, kultúrához való viszonyát kell(ett) átalakítani. Ennek egyik példája, hogy a város egyik színháza egész évben liverpooliakról szól darabokat játszott.

Az egyik színdarab hőse például Bill Shankley, a legendás labdarúgó edző (egy mondás tőle: „Néhányan azt hiszik, hogy a foci élet-halál kérdése. Engem kiábrándít ez a nézet. Biztosíthatlak benneteket, hogy a foci ennél sokkal, de sokkal fontosabb"). Egy másik előadás főszereplője George Growes Oscar-díjas hangmérnök, akiről A csendes kis angol (The Quiet Little Englishman) címmel játszottak darabot. És a liverpooliak kíváncsiak voltak városuk hírneves szülötteire, megtöltötték a róluk szóló színdarabokat játszó színházat.

A helyi szint, a helyi értékek felmutatása és megerősítése mellett a másik célkitűzés az volt, hogy az év során kerüljön sor néhány olyan kiemelkedő kulturális eseményre, amelyet nemzetközi médiaérdeklődés kísér. Ezek természetesen épp úgy Liverpool kulturális kínálatát gazdagították, és rengeteg helybélit vonzottak, de mellettük ezek az események biztosították a vonzerőt a turizmus és a nemzetközi sajtó számára.

Kiemelt események

A Beatles együttes itteni pályakezdése és a város arculatában betöltött szerepe következtében Liverpool eleve rendelkezik olyan nevekkel, amelyek biztosítják a nemzetközi érdeklődést. Ezzel éltek akkor, amikor az EKF év 2008. január 11-i megnyitó ünnepségére meghívták Ringo Starrt, aki új - bár, mint a helyiek mondták, nem igazán jó - dalt írt az alkalomra, és fel is lépett azon a téli szabadtéri koncerten.

Aztán felavatták az ECHO arénát, amely rendezvény- és konferencia központ a város szívében, a Mersey partján, s ahol novemberben az MTV Music Awards díjak átadására került sor. Júniusban Sir Paul McCartney adta a városban élete egyik legjobb koncertjét. (Mindhárom eseményről annak idején a magyar közszolgálati televízió is hírt adott.)

A város szülötte Sir Simon Rattle, a világ első három legjobb szimfonikus zenekara közé sorolt Berlini Filharmonikusok karmestere, zenekarával fellépett e kiemelt események sorában. A helyi Tate Galériában Klimt kiállítás nyílott, amelynek már az első három hónapban kétszázezer látogatója volt, az ősz folyamán Le Corbusier kiállítást szerepelt a kínálatban. Stb.

Az elit és a tömegkultúrát egyaránt magába foglaló kiemelt események biztosították azt, hogy Liverpool mint Európa Kulturális Fővárosa időről-időre jelen volt a globális médiában, újra és újra felhívva a figyelmet illetve emlékezetve arra, hogy 2008 különleges év a város számára, különleges eseményekkel, amelyek miatt érdemes oda látogatni.

Közösségteremtő művészi akciók

A városlakók számára e kiemelt események mellett olyan - a kívülálló számára talán nem magától értetődő jelentőségű - helyi akciók váltak emlékezetessé, amelyek a közös élmény és a városi legendárium körébe tartoznak. Az egyik ezek közül a LaMachine nevű, színházi műszakiakból álló francia csoport akciója volt, akik szeptemberben pár napra egy hatalmas (15 méteres) pókkal jelentek meg Liverpool belvárosában (a pókot látható módon belülről emberek mozgatták).

A pók előbb egy épület falán tanyázott, majd lejött, és útnak indult a város utcáin. Mozgását hatalmas tömeg kísérte figyelemmel. A pók végül egy közúti alagútban tűnt el, és a liverpooliak máig arról beszélnek, hogy bármikor előjöhet onnan. Ez az akció nyilvánvalóan elsősorban a rendkívüliségével, titokzatosságával váltott ki hatást, amelyben nem a művészi vonatozás, hanem az élmény játszotta a meghatározó szerepet.

Egy másik, minden liverpooli által emlegetett akció, a nálunk is előforduló tehénparádéval rokonítható. Egy japán művész, Taro Chiezo eredetileg a génmódosított élelmiszerek elleni tiltakozásul alkotta meg a Superlambanana (elöl birka, hátul banán) szobrot 1998-ban, s állította ki a folyóparti sétányon. Aztán a 2008-as EKF év egyik fő akciója az volt, hogy tíz héten át ellepték a várost ezek a legkülönfélébb mintázattal egyedivé tett méretes szobrok (az egyik: képünkön).

A birkabanánokból felvonulást is rendeztek, s aztán a szobrokat jótékonysági árverésre bocsátották. Ez az árverés az angol jótékonysági árverések történetének legnagyobb bevételét eredményezte: 550.000 fontot. (Ez 300 forintos árfolyammal számolva 165 millió forint.) A liverpooliak ugyanis ragaszkodtak a birkabanánjaikhoz, és képesek voltak pénzt áldozni (jótékony célra) azért, hogy a helyi közösségek, intézmények megőrizhessenek egy-egy ilyen szobrot. Mindebben láthatunk persze némi angol pihentséget, de a lényeg valószínűleg a spontaneitás, a kollektív élmény és az azt átszövő derű.

A www.superlambbanana.com oldalt felkereshetve láthatjuk, hogy egész iparág és klubhálózat épült erre az akcióra.

Az EKF hozadéka

A 2008-as év során Liverpool a 10.-ből a 3. leglátogatottabb angol várossá vált. Októberig a rendezvényeknek tízmillió látogatója volt (nem ennyi ember fordult meg a városban, hanem az összes eseményen jelentek meg ennyien). Közülük 24% először járt Liverpoolban.

A tízmillió látogató 75%-a úgy nyilatkozott, hogy elégedett volt az adott programmal. E látogatók sorába tartozik az uralkodói család, amelynek tagjai az év során 14 ízben jártak a városban. A szállodák 80% fölötti kihasználtsággal működtek. Amikor 2005-ben nekifogtak az EKF szervezésének, a projekttel kapcsolatban a városban apátia és cinizmus uralkodott.

A polgárok önmagukat mint egy elszegényedett település lakóit látták. A 2008-as év nyomán növekedett a foglalkoztatás, a turizmus, a gazdasági befektetés (a város szívében 1 milliárd fontos magántőkéből bevásárlóközpont létesült). A kultúra a gazdaság katalizátorává vált, és megváltozott a liverpooliak gondolkodása és mentalitása: megjelent az önbizalom és a büszkeség. Mindez persze egy folyamat, amely nem tüntette el a kihalt és lepusztult városrészeket, a kihalt dokkokat.

Bizonyára ez utóbbira is gondoltak a szervezők, amikor létrehozták a Peremvárosok (Cities on the Edge) elnevezésű kulturális projektet, amelynek résztvevői: Liverpool, Marseille, Nápoly, Isztambul, Gdansk és Stavanger. Olyan kikötővárosok, amelyek a tenger felé fordulnak, és hátat fordítanak az anyaországnak. Mindegyik jelentős múlttal és változó gazdasági pozícióval rendelkezik. A nemzetközi megítélésük jobb, mint az otthoni.

E közös peremhelyzetből, kulturális tapasztalatból kiindulva ez a hat kikötőváros közös programokat, projekteket hoz létre a marginalitásról, a peremhelyzetről, a történelmi-gazdasági fejlődésről és hanyatlásról. Bár Pécsnek nincs kikötője, egy vonása feltétlenül rokonítja ezekkel a városokkal, az, amit Mészöly Miklós egykor úgy fogalmazott meg, hogy Pécs kulturális különlegeségének és identitásának egyik fő vonása az, hogy hátat fordít az országnak...

STAVANGER 2008

Interjú Anne Britt Strømnes programigazgatóval, a norvégiai Stavangerből.

- Mikor és milyen beosztásban kapcsolódott bele Stavanger EKF programjába?
- 2007 szeptemberében lettem az EKF programigazgatója, az elődöm távozása után.

- Mekkora a város, és mik a főbb jellemzői?
- Stavangerben és régiójában mintegy 360 000 ember lakik, a hely az olajáról és a gyönyörű tájról nevezetes.

- Melyek a főbb kulturális intézmények? Létesültek-e az EKF miatt újak?
- A városban működik a Rogaland Színház, a Rogaland Képzőművészeti Múzeum, a Jær Múzeum, a Stavanger Hangversenyterem stb. Ezek városi, tartományi vagy egyetemi fenntartásban működnek. Igen, létesültek új épületek, intézmények, amelyekről a www.norwegianwood.no oldalon keresztül lehet tájékozódni. Továbbá az EKF év záróünnepségének keretében helyezzük el az új hangversenyterem alapkövét.

- Hogyan épült fel az EKF irányítása, és mi volt a fő feladata?
- Az EKF-központ a beruházások és a programok területén kezdeményezői, közvetítői és együttműködői szerepet játszott. A board vezetője a város polgármestere volt, de ez a testület a művészeti programokba, azok tartalmába egyáltalán nem szólt bele. Az irányítási szerkezet a honlapunkon tanulmányozható: www.stavanger2008.no

- Volt-e szerepük az egyetemeknek az EKF-ben?
- Folyamatosan monitorozták a projektet, külső partnerként, ezenkívül bizonyos kulturális csereprogramokban bekapcsolódtak a programba. Az egyetem által folytatott kutatásokról tájékoztat a következő weblap: KLIKK IDE!

- Milyen szerepet töltöttek be a városlakók, a fiatalok az EKF-ben? Milyen erős volt a civil részvétel?
- Fő célcsoportjaink a fiatalok és a gyerekek voltak, és mindenkit szerettünk volna bevonni az EKF-be. A víziónk az volt az EKF-ről, hogy Stavanger „nyitott kikötő". A civil részvétel az egész régióban igen erős volt.

- Az EKF kapcsán megvalósult fejlesztések létrejöttek volna-e az EKF nélkül?
- Szerintem nem, mivel az Európa Kulturális Fővárosa státusz hatalmas lökést adott nekünk, és kiemelkedő figyelmet irányított a kultúrára, és annak a társadalomban betöltött szerepére.

- Melyek voltak az alapvető konfliktusok a felkészülés során?
- Véleményem szerint a helyi sajtó túlságosan negatív képet festett az előkészületekről. A többi konfliktust menetközben mindig sikerült megoldani. Belső konfliktusnak - vagy inkább problémának láttam - hogy a produkciós- és a programirodák nem voltak elég szoros kapcsolatban. Az első időszakban sokan kiléptek a projektből. De végül új együttműködéseket és nyitottabb attitűdöt alakítottunk ki az intézmények között.

- Melyek voltak a legjelentősebb események 2008-ban?
- Számomra a Jan Groth kiállítás, az Inbal Pinto Dance Company és a Handspring Bábszínház fellépése volt ilyen.

- Milyennek látja az EKF hatását a városra és önmagára?
- A hatás nagyon pozitív. Ennek jele például, hogy 2009-re a politikusok több pénzt biztosítanak a kultúrára. Számomra fantasztikus élmény volt, hogy ennyit tanulhattam, ennyi új dolgot láthattam, megtapasztalhattam a munkám hatását, és ilyen nagyszerű stábbal dolgozhattam együtt.

P. Müller Péter/ECHO - Képünkön: Az egyik Superlambanana Liverpoolban, a World Museum előcsarnokában