Lasszóval sem találnak munkaerőt a pécsi vendéglátósok - Álláshelyek sokaságát kínálják

A pécsi belvárosban nem szükséges széttaposnia senkinek a cipőjét, ha állás után futkos. A kereskedelemben, illetve a vendéglátásban szinte lasszóval fogják a munkatársakat. A részletekről persze nehéz információkat szerezni,  Különösen a bérek számítanak érzékeny területnek, bár azért sikerült megtudni, mennyit lehet hazavinni egy menő „kocsmából", igaz éjszakai műszakkal együtt.

Az álláskeresést össze lehet kötni egy kisebb belvárosi turisztikai sétával is. A gyorsan fáradók a Kossuth téren mindjárt be is állhatnának egy arab gyorsétterembe, pultosnak. Egyben a pénztárgépet is kezelni kell, no és takarítani. Az üzletterében meg az illemhelyen egyaránt.

Elsősorban női munkavállalóra számítana az üzemeltető. De az anyagi dolgokat csak személyes találkozó után lehetett volna tisztázni.

Pár lépéssel odébb bárki elszegődhetne egy dohányboltba eladónak, esetleg üzletvezető-helyettesnek is. Ehhez azonban nélkülözhetetlen egy fényképes önéletrajz. Az apróságokat a főnökkel megbeszélve, hamarosan kezdhetne is az arra alkalmas személy.

Aki a Holle anyó mesét szeretné átélni élőben, nyugodtan állást vállalhatna az Irgalmasok utcájában. Ott egy pékségben is várnak agilis, ügyes munkaerőt. De mivel hosszú volt a sor, a béralkuig nem sikerült eljutni. Az első rostán kihullott az érdeklődő, mint a finomliszt.

A Jókai térhez közel, egy kisebb üzletben a pult mögött álló fiatal hölgy nem szeretett volna semmit elárulni a titkokból. De annyit azért „megsúgott", a minimálbérre jelentené be a vezető az új erőt. Zsebbe azért még bizonyára juthatna pár fillér, de ezt kijelenteni felelőtlenség lenne. Az ellenkezőjét feltételezni viszont egyenlő lenne az ősnaivsággal.

A Király utca a lehetőségek, meg az éttermek tárháza. Szinte bárhová érdemes betérni, érdeklődni. A kockázat szinte nulla, a siker ellenben egyszerűen ott rezeg a levegőben.

Túl a Színház téren sem szabad feladni a reményt. Az egyik egységben, egy húsz körüli helyi szépség nyitottan állt a dologhoz. Hajlandó volt megadni az üzletvezető telefonszámát. Próba szerencse!

A vonal másik végén egy türelmes, értelmes hang jelentkezett be. A neve kevésbé fontos, ám tökéletesen vázolta a pillanatnyi helyzetet.

Már hónapok óta keres megfelelő embert az éttermébe. De nem talál. Pedig 8 órában, bejelentve, bruttó 300 000 forintot lehetne keresi nála. Éjszaki pótlékkal, borravalóval együtt ez elérheti a nettó 280 000 forintot is. Ennyiért azonban nincsen tolongás a környéken.

A megszólaló véleménye szerint a fővárosban, illetve szezonban, a Balatonnál akár 400 000 is lehet, ami a pénztárcába kerül. Bár, aki hajlandó kissé távolabb utazni, az Ausztriában elérheti az 1 000 000-t is. Ezekkel a számokkal pedig a pécsi vállalkozók képtelenek versenyezni. Ráadásul a Lajtán túl gyakran még szállást, illetve napi három étkezést is tudnak biztosítani.

Jelenleg tehát a baranyai megyeszékhelyen akad kereslet, létezik kínálat is a munkaerőpiacon. A kettő azonban nagyon sűrűn elkerüli egymást. Vagyis az üzletek gyakran nem köttetnek meg.

Képünk illusztráció.

Pucz Péter - Fotó: pixabay.com