Kocsis Zoltán ismét a Pannon Filharmonikusoknak vezényel

Kocsis Zoltán (képünkön), a kétszeres Kossuth-díjas, világhírű karmester dirigálja a Pannon Filharmonikusok zenekarát december 14-én szombaton, délután 6 órakor a Kodály Központban. 

A Kocsis és Bartók című koncert központi művével a zenekar pontot tesz annak a folyamatnak a végére, mely során Bartók Béla zongoraversenyeit viszi színpadra. Az I. zongoraversenyt 2012 őszén játszotta a zenekar Kocsis Zoltán közreműködésével, míg a II. zongoraversenyt 2013 januárjában Bogányi Gergellyel. 

Kocsis Zoltánt most szombaton újra egy Bartók-mű apropóján áll a zenekarral közös pódiumra mint annak első állandó vendégkarmestere. A III zongoraversenyt VÁRJON DÉNES közreműködésével szólaltatja meg a Pannon Filharmonikusok. 

A mű, mely utolsó alkotása a magyar zene ikonikus alakjának, egyszerre derűs és bús. A könnyed, lírai hangvételű művet a szerző felesége Pásztory Ditta zongoraművész születésnapjára szánta ajándék gyanánt, ugyanakkor a zongoraverseny komponálásakor Bartók már nagyon beteg volt, legyengülten, lázasan dolgozott. Fia, Péter előre bevonalazta a partitúrát, melynek végére a zeneszerző azt írta: „vége". 

Csak valószínűsíthető, hogy Bartók tudatában volt annak, hogy élete utolsó művét komponálja, termékeny időszaka volt ez, kórházi ágyán azt mondta: „Az a baj, hogy teli bőrönddel kell elmennem". New Yorkban halt meg az utolsó 17 ütem hangszerelésének befejezése előtt.

A jól ismert amerikai nagyváros köti össze Bartók zongoraversenyét Dvořak IX. „Újvilág" szimfóniájával, mely a New Yorki Filharmonikusok felkérésére készült, és szerző legtöbbet játszott darabja. Népszerűségét mutatja, hogy 1969-ben a szimfónia felvételét Neil Armstrong az Apollo 11-en magával vitte az űrbe. A Pannon Filharmonikusok pedig 2013. december végén magával viszi nyugat-európai koncertkörútjára, és megszólaltatja majd a genfi Victoria Hallban, a zürichi Tonhallében és Luzern koncerttermében is.

A címben az „Újvilág" kifejezés azt jelzi, hogy a mű a cseh származású Dvořak Amerikáról szerzett benyomásait rögzíti. A szimfónia - az ihletadó újvilághoz hasonlóan - több népcsoport zenei kultuszának lenyomata, komponálásakor a szerzőre az afroamerikai népzenei motívumok mellett az indián eposzok is inspirálóan hatottak, miközben a cseh népi jellegről sem feledkezett meg.