"Ide már érzelmileg is kötődöm"

A végtelenül bájos színésznőből magával ragadó életöröm árad. Kovács Mimi, a pécsi nemzeti üdvöskéje újabban mégis drámai szereppel örvendeztet meg bennünket. „Mindent ki kell próbálni, még magam sem tudom, mi fekszik nekem a legjobban" - mondja a Kassáról származó, s a színészmesterséget Kaposváron kitanuló ifjú tehetség.

„A Dühöngő Ifjúságban Alison szerepét megformálni igazi próbatétel számomra, de a közönség visszajelzéseiből ítélve, megéri küzdeni" - teszi hozzá. Pedig nem volt olyan régen, amikor remegő lábakkal állt a kaposvári főiskola elvégzése után pécsi színpadra a „Vízkereszt"-ben.

- Szlovákiai magyarként kellett érvényesülnöd. Feltételezem, nem ment egyszerűen a beilleszkedés az anyaországban...
- Kaposváron kezdetben valóban kicsit kívülállónak tartottak, ám ma már szinte fel sem merül szlovákiai magyarságom, s amióta Pécsett játszom - azaz egy éve - szinte teljesen „asszimilálódtam". A várost és az itteni embereket könnyű volt megszeretni, hiszen miután Balikó Tamás hívó szavára a társulathoz jöttem, rövid idő alatt befogadtak. Végeredményben itt tettem szert az első komolyabb gyakorlatokra - megadták a lehetőséget nekem a bizonyításra.

- Nyáron az esküvő előtt álló Ajala megformálását láthattuk tőled a Házasságlevélben. A bohókás darabban valósággal lubickoltál a szerepben. Kijelenthetjük, hogy a vígjáték az igazi műfajod?
- Fiatal vagyok még, hogy ilyesmit kijelenthessek. Való igaz, hogy egy jól sikerült darab volt a Házasságlevél, ám még nagyon sokat kell játszanom, hogy megtaláljam a helyemet. Most a tanulás időszakát élem, így nem is lehet célom hogy beskatulyázzam magam egyetlen műfajba.

- Akkor ezt majd a közönség és a rendező dolga lesz akkor eldönteni. Milyen visszajelzéseket kaptál eddig tőlük?
- A nézők Pécsett sokkal szívesebben, s lelkesebben vesznek részt a színházi életben, mint teszem azt Kassán. Itt szinte minden darabot telt ház előtt játszhatok, s visszajelzésből is többet kapok. Rajongói levelekkel persze még nem halmoznak el, azonban a tapsoknál érzem a pozitív fogadtatást. A rendezők pedig általában elégedettek a teljesítményemmel: fiatal színész lévén próbálok a legjobban megfelelni, s a lehető legtöbb energiát belevinni minden egyes szerepbe.

- A Dühöngő Ifjúságban drámai képességeidet kell megcsillogtatnod. Mennyire érezted kihívásnak a felkérést?
- Teljes mértékben, hiszen eddigi legmegterhelőbb szerepemről van szó. A tipikus mai párkapcsolati problémákkal foglalkozik a darab, s mély beleélő képességet, rengeteg érzelmet kell kiadnom magamból a színpadon. Bár Alison lelkivilágával nehéz volt azonosulnom, tekintve hogy az én életemben még nem játszódott le ilyen dráma, de minden tőlem telhetőt megteszek a szerep hiteles megformálásához.

- Milyen terveid vannak a következő időszakban? Van például olyan szerep, amit szívesen eljátszanál?
- Most mindent el kell fogadnom, amit rám osztanak. Végül is tanulóéveimet töltöm, ezért az a cél, hogy kipróbálhassam magam minden műfajban. Szeretnék még Pécsett maradni tehát: ha bebizonyosodik, hogy jó színésznek számítok, akkor pedig szívesen filmeznék is. Persze ez még messze van. Most az a dolgom, hogy itt teljesítsek, közelebbi kapcsolatba kerüljek a közönséggel, s hűséges maradjak a színházhoz. Pécs számomra a szeretetet és a lehetőséget jelenti, ezért biztosan nem meegyek el mostanában a városból - ide már érzelmileg is kötődöm.

Korb Zoltán