Garami mester elkésett az öregfiúk pécsi találkozójáról, de ezúttal megúszta a büntit

2020. március 05. csütörtök 18:00

Garami mester elkésett az öregfiúk pécsi találkozójáról, de ezúttal megúszta a büntit

Ezernél jóval több NB I-es labdarúgó-mérkőzés résztvevői jöttek össze szerdán este Pécsett. Akadt közöttük két válogatott labdarúgó, meg egy szövetségi kapitány is. A pécsi futball korábbi nagyjai találkoztak kora este a Jókai téren. A PMSC Öregfiúk Egyesület tagjai jöttek össze új irodájukban, hogy megbeszéljék az aktuális ügyeiket. Meg hogy felidézzenek régi történeteket a pályákról és az öltözők világából. 

 

Kezdetként - még a hivatalos program előtt - Mészáros Ferenc elnök kijelentette, a helyi fociban mindig akadnak olyanok, akik vagy valakikre, vagy mindenkire haragszanak. De ebben az egyesületben rájuk is számítanak. Mikor eddig jutott a korábbi válogatott csatár, akkor szólalt meg a telefonja: Lutz Jakab jelezte, nem találta meg a bejáratot. Érte küldtek a ház elé valakit, pontosabban Turi Zsoltot.

 

Eközben Rónai István, a Pécsi Dózsa, illetve a Pécsi MSC egykori csatára elmesélte, edzőként nagy tévedése az volt, hogy megpróbálta lefogyasztani Lőrincz Sándort. Mire majdnem sikerült neki, addigra el is fogyott a középpályás ereje. Szakmai utódja,

Garami József felhagyott a feladattal, mire az érintett ismét felszedett pár kilogrammot. Aztán szenzációs technikáját bevetve, átvette a pályán az irányítást.


Szinte végszóra, némi késéssel belépett Garami József mesteredző is, aki nem is úszta meg a beszólást. Valaki ugyanis megjegyezte, évtizedekkel korábban egy ilyen malőr 5000 forintot ért volna annak, aki elnézte az óráját. De senki sem vette komolyan a feddést.

Komolyra fordítva a szót, Mészáros felvázolta, miféle elvek mentén jött létre az egyesület. Összefogni az egykor volt dózsásokat, PMSC-seket, mindenkit, aki korábban ott rúgta a bőrt. Ha kell, segítenek egymáson, de szeretnék támogatni a maiakat is, elsősorban a kapcsolati tőkéjüket bevetve minden fronton. Ehhez azonban havi ezer forintos tagdíjra is szükség van.

A Zsebes

Ott ült a korábbi társak között Iványi Tamás, az elmúlt évszázad hetvenes éveinek védője is. Őt Zsebes néven szokták emlegetni,aminek története van. Egykoron, Kovács Imre edző megkérdezte a hátvédet, mi van vele, miért nem fog edzeni. A szigetvárias „tájszólással" bíró bekk azt felelte, azért nem öltözött át, mert a térde sebes. Ezt értette félre a szakmai vezető, miközben visszakérdezett. Milyen? Zsebes? Ettől kezdve megállíthatatlan volt a „kiszólás", ami önálló életet kezdett élni, korokon átívelően.


Mindezt dr. Brezniczky Sándor hátvéddel (ma jogásszal) közösen állapították meg. Hogy mindenki tudja jól, kit kell szidnia az összeg miatt. Tehát egy olyan doktort, aki saját bevallása szerint Kiprich József ellen a szaklaptól 7-esnél rosszabb osztályzatot nem kapott. Egyszer viszont járt neki egy 10-es, mert lefogta válogatott ellenfelét Tatabányán, miközben szerzett két gólt, kis időre elhagyva „Kiput". Bezzeg a fehérvári Májer Lajos ellen becsúszott neki egy gyenge 4-es is.


Mivel Megyeri Károly nem ért rá, s így nem érkezett meg Mohácsról, a legapróbb legjobb ideiglenes különdíját Török Bálint kapta meg. Közel a nyolcvanhoz már ilyen elismeréseket is meg kell becsülni. Fénykorában az apró szélső nagy kedvenc volt. A gyorsasága már csak emlék, de a magassága még a régi. Miképpen a nagy dalos, dr. Móritz Sándor jókedve sem kopott meg. Legfeljebb az orvosi szikét már nem forgatja olyan ügyesen, mint aktív sebész korában. A munka dandárját inkább dr. Papp Zsoltra hagyta, mint ifjabb kollégára. Ő, afféle térdspecialistaként a gyepről, meg a műtőből is jól ismeri a játékosok gyenge pontját.


Tegyük hozzá, rengeteg téma került szóba, néha viccesen, máskor nem kacagva. Az öregfiúk ismét egymásra találtak, ennek remélhetőleg lesz folytatása a füvön, aztán terített asztal mellett egyaránt.


Pucz Péter - Fotó: Dittrich Éva