„Filmugor" dzsesszel folytatódik a Janus Pannonius Múzeum sorozata

Február 22-én, szombaton 18 órakor folytatódik a Janus Pannonius Múzeum Kávéházi esték pécsi műbarátoknak elnevezésű képzőművészeti sorozata. A Nappali kávézóban ezúttal Gábor Jenő egykori pécsi festő Jazz Band című alkotásáról, valamint a dzsesszről beszélget Nagy András esztéta, a múzeum munkatársa és Ágoston Béla zenész.

Annak a magas színvonalú „könnyűzenei" festészetnek, mely az 1920-as, '30-as években a kubizmus, az expresszionizmus vagy a konstruktivizmus formai sajátosságait megszelídítve-stilizálva tette fogyaszthatóvá a művelt nagyközönség számára - s melynek egyik jelentős képviselőjeként a magyar művészettörténet Gábor Jenőt is besorolja - a nagyvárosi zenei műfajként kávéházakban, klubokban és lokálokban ekkoriban népszerűvé váló dzsessz jelentette kortárs könnyűzenei kíséretét. A jövőre irányuló avantgárd társadalomkritikai attitűdje helyett a jelen mondén könnyedsége és a szórakoztatóipar önfeledt helyszínei láthatók a korszak „dallamosan" absztraháló képzőművészeti ábrázolásain a dzsesszimprovizáció, a jelenlét zenéjének aláfestésével.

Mindennek persze még így is erőteljes az a modernitása, mely a korszak képzőművészeti kultúrájában a naturalista tájképek vagy a népies zsánerjelenetek, a zenében pedig az operett és a nóta ellenében hatott. Gábor Jenő festészetében szintén hangsúlyos ez a zenés tematika a bálok, lokálok, muzsikusok és zenélő társaságok pécsi, párizsi és berlini élmények inspirálta képein.

A Pécsi Képzőművészek és Műbarátok Társaságának 1933-ban rendezett tárlatának katalógusában - a művészek kedvelt találkozóhelye - a Royal Kávéház hirdetménye olvasható, ahol az „olcsó káptalani borok" mellett „első rangú cigány-dzsessz" várta a közönséget. (ld. Apor Eszter: Gábor Jenő művészetének zenei kapcsolatai, 2009. Kézirat)

A zenei jelenetek Gábor Jenő alkotásain egy dekoratív művészi-szociológiai tér önreflexiói: zene és kép megszólalásának, illetve láthatóvá válásának városi helyszínein a két művészeti ág egymás kulturális közegeként értelmezhető. S miközben minden összefüggés zene és kép viszonylatában csak tematikus, közvetett lehet - s így a mellesleg kitűnően gitározó Gábor Jenő sem vihet közelebb a festő Gábor Jenőhöz - mégis a festett tamburinok az auditív és a vizuális élmény távolságát minimálisra szűkítik. Az absztrakt formák és hangszer-fragmentumok színesen vibráló ritmikus „zeneisége" persze így is csak metafora marad, azonban a hangszer mint képfelület a kép megszólaltatásának lehetőségét sugallja. De csak sugallja, mert... ...minderről bővebben majd a rendezvényen, ahol Gábor Jenőről, a tamburinképekről, képzőművészetről és dzsesszről beszélget majd Ágoston Béla és Nagy András.

A beszélgetés után a Bead Duó koncertje hallható. A „filmugor" dzsesszzenét játszó kettős, mely az ismert slágerektől az ismeretlen népzenékig és filmslágerekig keres térhez és időhöz illő zenei fogódzókat.