"Félelem és rettegés a pécsi Vidámparkban"

"A hosszú hétvégén elhúztunk délre a teljes családdal. Meg sem álltunk Pécsig, ahol gyerekekkel még nem jártunk azelőtt. Kötelező körnek tűnt a Vidámpark, amelyről a neten azt olvastam, sajátos, múltidéző hangulata van. A szétesőfélben lévő, működés közben ijesztő hangokat kiadó játékok, az elhagyatott területen lévő rozsdaette vaselemek látványa valóban visszarepített minket az időben.

Legalább ötven évvel. Komolyan elgondolkoztunk azon, hogy talán a Kész átverésben szereplünk, de rájöttünk, hogy sajnos ez a valóság. A kis kirándulásunkat ötezer forintunk bánta. És még az sem derült ki, mi az a "Super kecmec".

Amikor a gyönyörű környezetben fekvő Vidámpark bejáratához értünk, még nem gyanakodtunk. A pénztáros néni kedvesen magyarázott, van itt minden: hullámvasút, óriáskerék, elvarázsolt kastély, körhinta és még számtalan olyan játék, amelyet a gyerkőcök imádni fognak.

A felnőtteknek fejenkénti 400 forintos belépő mellé még ránk sózott egy tízes csomag játékjegyet négyezerért, mert így olcsóbb. Csak azt felejtette el mondani, hogy nem biztos, hogy fel tudjuk majd használni a jegyeket.

Ahogy beléptünk a kapun, motoszkálni kezdett bennünk egy megmagyarázhatatlan rossz érzés. Egy teremtett lélek nem járt az erdőben, csak egy csonttá fagyott fiatal jegykezelő srác örült meg érkezésünknek és próbált rábeszélni, hogy üljünk fel a lovas körhintára.
 
Egyelőre nemet mondtunk és folytattuk utunkat a hullámvasút felé. Út közben elhagyatott, rozsdásodó játékokat láttunk, régóta zárva tartó büfét, működésképtelen eszközöket, szétszerelt alkatrészeket. Pedig igazán kíváncsiak lettünk volna, mi lehetett fénykorában a „Super kecmec" névre hallgató izé, amely az út menti fák között gubbasztott."

A teljes cikket elolvasatja itt: KLIKK!

Index-Velvet