És ezt most hogy? - Mit kezdjünk ezzel a csávóval?

Az úriember az elmúlt hetekben, nap mint nap, ha esik ha fúj, megjelenik a Széchenyi tér sarkán, és énekel. Gyengén, kappanhangon, általában ugyanazt - a Szécsi Pál által ismertté tett - dalt, „A távollétet" adja elő. Egy ideig egy dobozt tartott maga előtt a földön (pénteken a doboz már nem volt ott), gyanítom, arra számítva, hogy a járókelők megszánják, s végre kerülhet is valami abba a műanyagpohárba, amit mikrofon gyanánt a szája elé tart.

Nem hiszem, hogy érdemes lenne komolyan felvetni: a produkció előadása elvileg engedélyköteles (hiszen az úriember pénzt remél érte), s ha valóban kerülne néhány forint a földre helyezett dobozba, az meg adóköteles lenne. S talán még azt sem, hogy Európa tavalyi kulturális fővárosának főterén azért meglehetősen necces az ilyesmi - a főtéri trubadúrt ugyanis mindez hidegen hagyná.

Márpedig, ha ő énekelni akar, úgy vélem, énekelni fog a továbbiakban is - a doboz eltüntetése óta ugyanis vélhetően semmiféle jogszabályt nem sért, így nincs miért eltanácsolni onnan.

A facebookon láttam először a csatolt videót, készítőjének, Bencze Attila televíziós műsorvezetőnek köszönet érte, hogy szerkesztőségünk rendelkezésére bocsátotta.

A videó dokumentumértéke vitathatatlan: Magyarország, 2011 tavasza, a való világ.

P. Zs.