"Erdély teljesen kikapcsol"

- Nem volt már fiatalember, amikor Debrecenből Pécsre költözött. Hogyan élte meg a váltást?
- Debrecenben adjunktus voltam, Pécsett 1992-ben üresedés volt a népegészségügyi tanszék élén, amit megpályáztam. Akkor a molekuláris-biológiai vonalat képviseltem, a pályázatom pedig meggyőzte a pécsieket, így adjunktusból rögtön professzorrá neveztek ki - tehát kihagytam a docensi lépcsőfokot. Nem voltam még negyven éves, ennyi idősen talán rajtam kívül még Dr. Szeberényi Józsefnek volt professzori rangja. Fiam éppen akkor ment gimnáziumba, feleségem is el tudott helyezkedni háziorvosként, így nem okozott különösebb gondot a váltás. A szüleim viszont rosszul kezelték. Mielőtt átköltözött volna az egész család, egy évig ingáztam a két város között, ennek megvoltak természetesen a hátrányai is, de rengeteget tudtam dolgozni, s elindítani az intézetet az általam elgondolt úton: a molekuláris-epidemiológiai profil kialakítása felé.

- Debrecen mennyire meghatározó az Ön számára?
- Azt szoktam mondani, hogy mindannyian Trianon gyermekei vagyunk. Anyai nagyszüleim Marosvásárhely mellett egy kis településen, Nyárádszentbenedeken születettek. Az első világháború után menekültek el Erdélyből, s Debrecenig jutottak Nagyapám egy igazi cívis családból származott. A pécsi tüke szívós, a debreceni cívis pedig nagy nyakas - ennyiben hasonlít a két város egymásra. Feleségem szülei szintén a trianoni döntés után, ám a Felvidékről érkeztek az alföldi nagyvárosba. Ebben a kontextusban tehát nekem Erdély is nagyon meghatározó, néhány éve pedig a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen is tanítok.

- Más családi kötődése is van Erdélyhez.
- Amúgy anyai nagymamám a Móré család nemzetségébe tartozik, a nemes család két sarját is kivégezték a történelem viharaiban. Az egyik ősöm például az a pécsi püspök, aki az Egri csillagokban is szerepel, s mint árulót felakasztják. Másik ősöm egy kevéssé ismert történelmi személyiség: ő volt az, aki 1521-ben feladta Nándorfehérvár várát a törököknek. Teljesen elszegényedtek, de rokonságban vannak az angol királyi házzal is, hiszen II. Erzsébet dédanyja Rhédey Klaudia grófnő volt. Nos, ez a hölgy valamelyik ükanyám második unokatestvére volt. Talán azt kevesen tudják, hogy a Marosvásárhelytől 30 kilométerre fekvő Erdőszentgyörgyre ma is eljár Vilmos, Károly és Fülöp herceg is, az egykori Rhédey-kastélyhoz.

- Hogyan látja a kinti és az itteni diákság közötti különbséget?
- Azt érzem, hogy Erdélyben mind a románok, mind a magyar diákok részéről talán nagyobb a fogadókészség, itthon 10-20 diáknak tartok előadást, odakint viszont 80-100 hallgatónak. Hogy ennek mi az oka? Talán a relatív elzártság, de a kinti egyetem semmivel sincs rosszabb helyzetben, mint a Pécsi Tudományegyetem orvosi kara.

- Szabadidejét is - lehetőség szerint - Erdélyben tölti?
- Vettem egy víkendházat Vármezőn, Szováta mellett a Görgényi-havasok lábánál, a két Nyárad itt találkozik egymással. Hiába tart tizenkét órát az út oda, de amint átmegyek a határon és beleszagolok a levegőbe, akkor azonnal megnyugszom. Erdélyt megismerni, egy élet kevés. A nagyvárosokon kívül az élet sokkal nyugodtabb, és egymás között az emberek sokkal toleránsabbak, mint tőlük nyugatra. Lélekmelengető...

- A daganatos megbetegedések ma is népbetegségnek számítanak. Ön szerint miért van ez még ma is így?
- Pontos választ erre nem tudok mondani, de csak egy példa: Finnországban évente legfeljebb egy nő hal meg méhnyakrákban, de ha ez megtörténik, akkor abból óriási botrány kerekedik. A méhnyakrák szűrése az egyik leghatékonyabb eszköz a betegség megelőzésére, hazánkban mégis évente 400-600 nő hal meg a kórtól. Csak azért, mert nem mennek el a szűrésre. Hazánk lakossága ugyanis úgynevezett anómiás állapotban van, általános a bizalomhiány, az emberek befelé fordulnak... Ám, például a bőrráknak ezrek esnek áldozatul, pedig egy szakorvos azonnal kiszúrja a betegséget - melanóma-szűrés viszont nincs, ami kormányzati felelősség. Hiányzik a politikai ciklusokon átívelő egységes népegészségügyi program, így a daganatos betegségekre vonatkozó megelőzési program is alig működik.

- A Történelem egészségtana címmel hárman - Molnár Tamás professzorral
és Varga Csaba docenssel közösen - jegyeznek egy hamarosan megjelenő könyvet, amelyben a trianoni döntés népegészségügyi következményeit taglalják egészen az 1989-es rendszerváltásig. Mégis hogyan hatott Trianon a magyarok egészségére?
- Abból indultunk ki, hogy nem találtunk megfelelő választ azokra a kérdésekre, hogy hazánk népessége a szocializmus ideje alatt bizonyos egészségügyi mutatókban jelentős mértékben elmaradt más, ugyancsak a keleti blokkhoz tartozó országoktól. Arra jutottunk, hogy 20. századi történelmünkbe eleve kódolva van, hogy ilyen rosszak legyenek például a daganatos megbetegedések tekintetében a mutatóink. Trianon után 54 vasútvonalat vágtak ketté, ráadásul úgy, hogy a csonkolt vonalak mellett egy-egy városhoz tartozó szűkebb régiók központjai is a határon túlra kerüljenek. Ezeken a maradvány területeken elindult az elvándorlás, az infrastruktúra leépült, rosszabb lett az egészségügyi ellátás. A csonkolt Magyarország ezeken a területeken kezdett tönkre menni. Majd 1945 után a határ másik oldalán lesz nagyon nehéz a magyarok élete, hiszen Magyarországgal szemben, a környező szocialista államok nacionalista húrokat is pengettek. A magyar állampárt internacionalista volt, a patrióta hangokat, s Trianont is a szőnyeg alá söpörte, ennek frusztráció lett a következménye. l956 után pedig a néppel való kiegyezés miatt jött a gulyakommunizmus, a „túlevés és túlivás" periódusa, s a háztáji gazdálkodás időszaka. Ez párosult a stressz rossz kezelésével is. Ezek együttesen 10-15 éve alatt - mint rizikófaktorok - a szív- és érrendszeri betegségek, a rosszindulatú daganatok előfordulását rohamosan emelték. Így jutottunk el a rendszerváltásig. Az epidemiológiai okok egy jelentős része tehát kimutathatóan történelmi.

B. M.