El kell menni Pécsről? Vagy maradni?

„Amerikában kérdezgettem, hogy kiket tartanak számon úgy, mint híres magyarokat. És volt öt-hat ember, akikről soha nem is hallottam, pedig itt éltek!" - fogalmazott a Nők Lapjának adott interjúban Fischer Ádám, a nemzetközi térben is elismert karmesterünk. Vajon itt Pécsett tudjuk-e, hogy kik élnek közöttünk, akik a tágabb térben - az országban, vagy akár a világban - elismertek?

Tudjuk-e, kik azok, akiknek pozitív külső megítélésünket köszönhetjük? És vajon mennyire becsüljük meg őket mi? Ezek az EL|AWAY projekt legújabb kérdései.

A Patartics Zorán (képünkön) által jegyzett projekt eredetileg a Pécsről elszármazókkal foglalkozott, pontosabban azzal, hogy milyen jövőképe lehet a városnak, vagy akár az országnak, ha a tehetségei túl nagy számban hagyják el. Az ötletgazda azonban most újabb kezdeményezéssel rukkolt elő a "menni vagy maradni" kérdéshez kapcsolódóan.

Nem csak az elszármazók érdemeire kíváncsi, de a köztünk élők teljesítményeit is láttatni szeretné. A HELYI ÉRTÉK rovatban ezért azokat a Pécsett, vagy Pécs környékén élőket szeretné az EL-projekt honlapján (www.elprojekt.hu) megmutatni, akik országos, vagy nemzetközi térben szereztek jelentős elismeréseket. Azt kéri, hogy akikre ez a meghatározás illik, jelentkezzenek, illetve írjanak azok is, akik ily módon másokat tudnak ajánlani.

Jelentkezni, illetve ajánlani a honlap HELYI ÉRTÉK menüpontjában (http://elprojekt.hu/helyi_ertek) letölthető formanyomtatvány kitöltésével és megküldésével lehet. A beküldő személye nem jelenik meg, de a szerkesztő az ajánlásokat az e-mail címekkel együtt tárolja az esetleges viták tisztázása érdekében.

Az EL-projekt egyébként ma már mindenki számára nyitott, a regisztrálás után a vitához bárki hozzászólhat négy rovatban is (ELMESÉLŐ, EL...FÓRUM, ÉS TE...MÉSZ?, VITASSUK MEG!).

A honlap új műfajt szeretne teremteni az internetes vitakultúrában, és arra törekszik, hogy a véleményeket a hozzászólók vállalják fel, arcukat és nevüket is megjelenítve.

- Itt az a vélemény semmit sem számít, amelynek nincs gazdája - mondja Patartics, s hozzáteszi, hogy "tanulnunk kell még mások véleményére kíváncsinak lenni, és nem csak kinyilatkoztatni, hanem megnyilatkozni".

Fel kell ismernünk ugyanakkor azt is, hogy a párbeszédektől való távolmaradás és a közöny semmire sem lehet megoldás, a közösség nem várhatja a változást mástól, ha maga a közösség képtelen a saját gondjairól beszélni, vitázni.