Egyedi portékával, jó minőséggel harcolnak az őstermelők a kereskedőkkel

Nem Istentől elrugaszkodott gondolat piacot üzemeltetni a belvárosban. Volt erre példa már évszázaddal ezelőtt Pécsett, a Széchenyi téren. Aztán jó fél évszázaddal később megépült a vásárcsarnok, a kereskedők meg amúgy is kiszorultak volna a belvárosból. Ment az üzlet a maga útján. Egészen addig, míg egy új kezdeményezés folytán létre nem hozták a Búza téren a termelői piacot.  

Egy ilyen kereskedelmi placcot azonban csak úgy érdemes működtetni, ha a pakolást a zárás után gyorsan be lehet fejezni. Mindez ebben az esetben megvalósulni látszik. Hiszen a szombati, déli zárás után fürgén elhordják az árusok összecsukható, fából készült standjait a fenntartó cég emberei. Aki késve érkezik, az egy óra múlva nem is sejtheti, mi zajlott ott.

A Búza téri árusításnak sajátos hangulata van. Az őstermelők közvetlen viszonyba kerültek a hónapok során a vevőkkel. Mert sok visszatérő érdeklődő akad a vásárok napján, olyan dolgokat is lehet venni, amiket máshol nem.

- Nagyon sok időt töltöttem a pécsi vásárcsarnokban - árulta el egy kerti dísznövényeket kínáló férfi. - De képtelen voltam versenyezni az ottani árusokkal. Azt nem mondanám, hogy ott maffiamódszerek uralkodnak, de az éves díj számomra elrettentő volt. Itt egy méter hétszáz forintba kerül, kettő a duplájába. Ennyit könnyen lepengetek, nem nagy kockázat. Bár leginkább csak azért vagyok itt, hogy kapcsolatba kerüljek azokkal, akik később eljönnek a vidéki kertészetembe. Ez a komolyabb üzlet előfutára. A szomszédom például sonkát, kolbászt kínál. Nála olyan a felhozatal, az ízek világa, a tartalom, ami teljesen más, mint a nagy gyártók esetében. Sokkal jobban megéri, az igazi falusi disznóvágások érzése tért vissza, amikor ezeket megkóstoltam.

- Nem mindenkinek van joga, engedélye méz kisebb üvegekben való forgalmazására - jelentette kis egy méhész. - Sajnos sokan hamisítják, kutyulják, hígítják, cukrozzák az aranysárga édességet. Én ilyet nem teszek, ezért nehéz a verseny. De évtizedek óta állom a küzdelmet. A vásárcsarnokban azonban képtelen lennék vállalni a vetélkedést. Ezért jó nekem, de a vevőknek szintén hasznos az ilyen termelői piac.

- Az itt látható sajtok a nagy áruházak polcain nem találhatóak meg - jegyezte meg egy férfi, aki amúgy kért is egy szép darabot, amit aztán a szatyrába süllyesztett. - Ínyenceknek való, itt a gyors érlelés ismeretlen fogalom. Zsírosak a tejtermékek, nem olyanok, mintha valami műanyagot majszolna az ember. Ezért aztán nem is érdemes különösebben számolgatni. Elég azt tudni, a nagyok úgyis figyelik az összes árat. Mivel azonban itt ipari élelmiszerek helyett kézműves dolgokat lehet beszerezni, így vonzó a dolog.

A rendszer működik, méghozzá jól. Ugyanis a szombati napokon már szinte túljelentkezés van. De a hét közepi, délutáni időpont népszerűtlenebb a városlakók között, legalábbis egyelőre.

Pucz Péter - Fotó: Kálmándy Ferenc