Egy pesti fiú álzsidózása és egy 2003-as pécsi sikertörténet

Tóta W. meg felháborodott és elküldte a halál f@szára a MÚOSZ-t. Jól tette.
(Lásd: http://w.blog.hu/2008/10/18/az_en_antiszemitizmusom).

Szakmánk - bár nem egyetlen, de mai napig legnagyobb - szövetsége ugyanis jó ideje nem több néhány ember magánbizniszénél - de ezt most hagyjuk, hosszú lenne kifejteni.

Inkább, hétvége lévén, elmesélek egy öt évvel ezelőtti, pécsi vonatkozású esetet.

2003-ban tavaszán történt, hogy egy képviselő, Simonovics Ferenc halála miatt időközi önkormányzati választást kellett kiírni Pécsszabolcson, s az akkor ereje teljében lévő Toller László nyomására egy ottani vállalkozót, Hering Gyulát jelölte a helyi MSZP a megmérettetésre.

Toller döntéséből botrány lett, a jelölt ugyanis (hogy el ne feledjem: egy cég tulajdonosaként azóta is az egyik legnagyobb beszállítója a Városházának és egyidejűleg az MSZP képviselője a pécsi közgyűlésben), szóval a jelölt maga nyilatkozta egy sajtótájékoztatón, hogy ifjú korában börtönben ült. Mint később kiderült, azért, mert pénzt vett el édesanyjától, annak akarata ellenére. Hogy visszafogottan fogalmazzak.

A megyei napilap (ahol akkoriban magam is dolgoztam, vezetőként) több cikkben is foglalkozott a témával, nyilvánvalóvá téve, hogy Tollerék jelölése nemcsak az MSZP hitelét kezdi ki, de - ami ennél nagyobb baj - Pécsét is.

Aki ugyanis erőnek erejével, a saját anyjától stb., az lehet, hogy azóta megjavult, mégsem való közpénzeket kezelő testületbe, két okból sem. Egyrészt, mert nehéz lesz megbízni benne, másrészt, mert múltjával zsarolható. Legyen jó vállalkozó, intézze a bizniszeit, de ne égessen egy ekkora várost, akármennyire is megváltozott a 22 éves korában elkövetettek óta.

Érdekes mellékzöngéje volt az ügynek, hogy Szili Katalin, aki akkoriban az MSZP országos elnökhelyettese volt, zárt körben kijelentette, hogy amennyiben nem vonják vissza Hering képviselő-jelöltségét, kilép az MSZP Pécs városi csoportjából. Ezt is megírtuk.

Magam akkoriban ugyan már nem voltam tagja a MÚOSZ-nak jó ideje (a szervezet impotenciája, komolytalansága és elképesztő pártossága miatt), ez azonban nem akadályozta meg a szebb napokat megélt szervezet embereit abban, hogy - Heringék kezdeményezésére - a DN-ben leközölt cikkek okán vizsgálatot indítson ellenem.

Ha jól emlékszem, Avar János, a ballibek egyik megmondó újságja, a Vasárnapi Hírek főszerkesztője eljáró tanácsához utalták "ügyemet". Amikor kitűzték a tárgyalás időpontját, kénytelen voltam értesíteni őket, hogy 1. érdemes lenne megvárniuk az időközben indult bírósági eljárás végeredményét (Tollerék ugyanis nem csak a MÚOSZ-nál akartak példát statuálni, de büntetőeljárást is indítottak ellenem és két kollégám ellen), 2. mivel nem vagyok MÚOSZ-tag, hagyjanak békén, vizsgálódjanak és ítélkezzenek csak saját köreikben.

Bár az Avar vezette múoszos etikai bizottság azt a döntést hozta, amit elvártak tőle MSZP-s főnökei, a bíróság hamar lenullázta őket, hiszen mindjárt az első tárgyalás végén jogerősen felmentett "társaimmal együtt", s az ítéletet - fellebbezés nélkül, az általunk prezentált bizonyítékok miatt - Heringék is tudomásul vették. Nem szerettek volna újabb tárgyalást.

A vállalkozó (akkor már képviselő) becsületére legyen mondva, miután elvesztették a pert, odajött hozzám a bíróság folyosóján és bocsánatot kért, mondván, neki ezt "el kellett" indítania, világossá téve, hogy főnöke, Toller utasítására kezdeményezték az egész herce-hurcát ellenünk.

Így teltek akkortájt hétköznapjaink. (A fent hivatkozott 2003-as cikkek ITT olvashatóak el.)

De visszatérve Tóta W. felháborodására: az ugyan a kívülállók számára indokoltnak tűnhet, de aki belülről is ismeri a szakma ügyeit (lásd a fentieket), csak legyint rá. Mint most én is az ő káromkodásaira. Ha ugyanis nem tudta, kik ítélkeznek felette, akkor vagy végletesen tájékozatlan (ez egy újságíró esetében több mint hiba), vagy csak egyszerűen hülye. Maradjunk ennyiben.

Pauska Zsolt