Egy pécsi nő a pult mögül: Bondra Zsoltné nem kér a kocsmai poltizálásból

Amennyiben valaki évtizedeket húzott le bizonyos vendéglátóipari pultok mögött, annak egy egyetemi pszichológiai tanszéken sok újat már aligha tudnak mondani. Ha ezen állítás némileg túlzó is, azért részben fedi a valóságot. Bondra Zsoltné, született Palotai Teréz nem tanult a felsőoktatásban lélekbúvárkodást, mégis érti a vendégek nyelvét. Ez azonban fordítva nem feltétlenül igaz, mert esetenként nem a füllel, hanem az értelemmel akad gondjuk a feleknek. Ilyenkor azonban mindenki jobban jár, ha a józan ész győz, nem a maligánfok kerekedik felül.

Érthetően, nagy adag türelem, tapasztalat is kell a viták kezeléséhez. De asszonyunk ilyen erényekkel is bír.

Az fontos része a szakmának, hogy pakolni, tölteni, mosogatni, takarítani, számlázni, meg leltározni kell, szinte folyamatosan. De a fogyasztókkal jó kapcsolatot is szükséges kialakítani, ellenkező esetben záráskor kongani fog a kassza. Abból meg nem lehet fenntartani az egységet sokáig.

- Nagyon ifjoncként, fagylaltos lányként kezdtem a szakmát - árulta el az ismerősei körében csak Terkaként ismert hölgy. - Fiatalon jó iskola volt, még úgy is, ha akkoriban nem akadt hozzá megfelelő szakmai végzettségem.

- A fiúk próbálták csapni a szelet, szórták a „jobbnál-rosszabb" poénos beszólásokat?

- Akadt ilyenre példa, de kissé más volt abban az időben a világ. Talán diszkrétebb lehetett a beszédforma, mint évtizedekkel később. Egy lánykának nyilván néha még tetszett is a társalgás, ám érezni kellett, hol vannak a határok.

- Ma, ablakon keresztül is felismeri a problémás alakokat?

- Jó eséllyel igen. Olyankor szoktam magamban fohászkodni, hátha továbbáll az illető.

De ez nem mindig jár szerencsével. A szakma már csak ilyen.

- Nehéz rendet tartani egy kocsmákban, kizárólag a fejekben?

- Tulajdonképpen ez az, amit alig lehet tanulni. Az évek során természetesen hatalmas jártasságra lehet benne szert tenni. Udvariasság, de határozottság, ezek a főbb irányvonalak.

- Miről nem ajánlatos beszélgetni munka közben?

- Úgy vélem, a legjobb, ha egy üzletvezető kerüli a politikát. Abból előbb utóbb csak bajok, viták születhetnek, átcsaphat a szöveg zabolátlan szintre, utána meg alig lehet megfékezni az indulatokat. Nekem is lehet véleményem ilyen esetben, de hálásabb, ha megtartom magamnak.

- Maradhat hát a „minden más"?

- Majdnem valamennyi egységben működik televízió. Mivel azért több a férfi ilyen helyeken, mint a nő, ezért népszerűek a sportadások. Nem lettem futballszakértő, de követem a történéseket. Szokták is kérdezni, kinek drukkolok? Egy másik nem képviselőjének is akadhatnak érdekes, netán humoros megjegyzései a témában.

- Jellemző a panaszkodás, a családi ügyek kifecsegése?

- Ha előjön, bölcsen meghallgatom bárki bánatát, de tanácsokat nem szoktam adni. Azt hiszem, más a feladatom.
-

Fárasztó lehet a fizikai terhelés mellett is állandóan figyelni.
- Már belejöttem. Lettek volna lehetőségein másfelé elmozdulni, mégis maradtam. Mostani eszemmel nem nagyon tudnék magamnak mást elképzelni. Szóval siránkozni nem kívánok.

Pucz Péter - Fotó: Dittrich Éva