Egy nő a pécsi busz volánja mögött: Vassné Hideg Mónika simán elbír a hatalmas géppel

A pálya elnőiesedésétől még nem kell tartani, de egyre több hölgy vezet autóbuszt Pécsett. Közülük most a talpraesett, ügyes, Vassné Hideg Mónika mesélt arról, milyen feladat tekerni a kormányt a baranyai megyeszékhely gyakran szűk, kacskaringós útjain. Ma már ez nem éppen fizikai kihívás, szellemileg éppúgy odafigyelést, óvatosságot és sok empátiát igényel. Szerinte az udvariasság, a szép szó sokat segít a hétköznapi konfliktusok megoldásában.

Az autóbusz irányítása nem izomerő dolga, a városi közösségi közlekedésben a szellemi és emocionális helytállás legalább annyira meghatározó a munkavégzés során. Jó példa erre e történet főszereplője, aki a két tényezőt egyformán fontosnak tartja, amikor járatba indul.

- Az idősebb kollégák mesélték, milyen volt az az időszak, amikor nem a mai viszonyoknak megfelelő modern járművekkel közlekedtek - idézte fel a munkatársak erőfeszítéseit Vassné Hideg Mónika. - Manapság minden sokkal könnyebb, karral meg lábbal nem nehéz bírni a feladatot. Az automata nyomatékváltó, a kormányrásegítő igazán kényelmessé teszi a dolgot. Az más kérdés, hogy a forgalom lényegesen nagyobb lett a városban, a haladás fokozott elővigyázatosságot, odafigyelést, türelmet igényel. Tehát ma már más képességek is előtérbe kerülnek.

- A férfi utasok udvariasak vagy be-beszólogatnak a női sofőröknek?
- Nincsenek negatív érzéseim, bár fontos, hogy mit tapasztalnak a felszálláskor, illetve menet közben. Nekünk is udvariasnak kell lennünk, akkor a visszajelzések sem rosszak. Bizalmatlanságot nem sugároznak, úgy látszik, ma már nem meglepetés, inkább elfogadott, ha egy nő ül a buszvezetői székben.

- Az úton lévő közlekedők is osztják ezt a véleményt?

- Szoktak biztatóan mutogatni, felfelé tartott hüvelykujjal jelezve, támogatnak a vezetésben. Szűk helyen, sűrű forgalomban ez jól jön, nem ellenségek ülnek a másik oldalon sem és ez szerintem nagyon fontos. Talán a gyengébb nem képviselőit is látják bennünk, nem a versenytársat. Hiszen gyorsulásban jellemzően nyernek, bár aztán, a következő piros lámpánál ismét találkozhatunk.

- Télen, vagy nyáron nehezebb a fordulókat teljesíteni?

- A jég veszélyes, leginkább lefelé menetben, mert fölfelé szinte bárhol elmennek ezek a járművek. De lejtmenetben lassítani is csak nagy figyelemmel, körültekintéssel szabad. Erre több műszaki lehetőség is adott a korszerű technikai kertek között. Nyáron a nagy hőségben meg könnyebben csökken a figyelem.

- Mennyire elégedett a Volvóval, mint fajtával?

- Ikarus 260-oson kezdtem, van tapasztalatom, összevetési alapom. Szóló- és csuklós típusú járművel egyaránt dolgoztam. A svéd fejlesztésről csak a legjobbakat tudom mondani. Hozzá kell tennem, a váltótársammal nagyon ügyelünk az autóbuszra, a legkisebb rendellenességeket is fel szoktunk jegyezni, aztán megjavíttatjuk. Azért a gondoskodás meghozza gyümölcsét.

- Került már olyan helyzetbe, aminek erős szívdobogás lett a vége?

- Egy alkalommal, menet közben, minden előjel nélkül, tőlem függetlenül, hirtelen felpörgött a motor, de nagyon. Akkor bizony szükség volt a lélekjelenlétemre, mire sikerült gond nélkül megállnom. Ha az kritikusabb helyen, más szituációban esett volna meg, akkor a biztosító embereinek komoly elfoglaltságot szerezhettem volna, mire az összes kárt feljegyezhették volna, mondjuk egy piros lámpánál. Tapasztalatnak, rendkívüli eseménynek, tanulópénznek azonban tökéletes lett. Itt nem lankadhat az éberség, egy másodpercre sem.

Pucz Péter - Fotó: Dittrich Éva