Dzsingisz, ahogy még nem láttuk

A német-kazahsztáni-orosz-mongol filmdráma Dzsingisz kán (Temudjin) életének azon szakaszát mutatja be, amely a történelemórák alatt rejtve maradt számunkra. Főszereplőnk gyermekként egy a maga természetességében romantikusan kalandos életű mongol törzs kánjának fia: a reménybeli vezér. A mikrokozmosz rendjébe egy - apja ellen elkövetett - merénylet, majd árulás zavar bele, amelynek következtében, mint trónfosztott, élete mentésének érdekében menekülnie kell.

A sűrűsödő megpróbáltatások közepette Bodrov ügyesen, bár kissé felületesen ad keresztmetszetet a kor állapotairól, társadalmi berendezkedéséről és hiedelmeiről. A film kezdettől fogva olyan karakterként ábrázolja a japán Tadanobu Anaso által életre keltett Temudjint, mint aki nem felette áll, hanem meghaladja népe törzsi berendezkedésének szabályait.

A mű cselekményét valójában a főszereplő személyiségének ezen vonása röpíti előre, és bár a rendezőt nem vádolhatjuk azzal, hogy kiszámítható vagy unalmas filmet készített volna, néhol mégis darabosnak érezhetjük a cselekmény hirtelen váltásait. Szintén a film hátránya, hogy a meglepően jól kidolgozott valósághűség többször is patetikusságba fordul. Az előbb felsoroltakat azonban gyorsan feledteti a színészek kiváló játéka, és nem utolsó sorban a természeti közeg. A kanyargó folyókkal átszőtt sztyeppék és fenyőerdők látványa lenyűgözi a részletek iránt figyelmes nézőt.

Bár a filmben nem utalnak rá, de az sem tekinthető véletlennek, hogy pont egy orosz rendező nyúl a nagy hadvezér alakjához, a Szovjetunió felbomlásának huszadik évfordulója felé közeledve.

Az alkotást szombaton 18 órakor vetíti az Uránia mozi.

B. G. - Fotó: port.hu