Bretter: az SZDSZ-nek nehéz lesz felállnia

- Nemrégiben jelentette be: nem kíván tovább az SZDSZ városi elnökeként dolgozni, ráadásul 2010-ig teljesen kivonul a politikai életből is. Lehet párhuzamot vonni Fodor Gábor elnökké választása és az Ön döntése között? Fogalmazhatunk úgy is - lemondott az SZDSZ-ről?
- Igazából már hosszú hónapok óta fontolgatom a visszavonulásom elindítását. Tizennyolc év a politikában nagy idő, s mostanra, mondhatni beleöregedtem, csúnya szóval belefáradtam a küzdelmekbe. Mára ugyanis a politikát bénultság jellemzi, ami miatt a korábbi elképzelések, perspektívák kifejtésére, megismertetésére a polarizáltság világában gyakorlatilag nincs tér. Hiába vannak céljai a politikusnak, azokat már nem lehet kitűzni, végrehajtani - értelmiségiként a professzionális politizálásban pedig csak ritkán éreztem jól magam. Fodor megválasztása érdekesen egybeesett a döntésemmel, de közel sem volt annak kiváltó oka. Aki azt gondolja, hogy emiatt határoztam így, tipikus "post hoc ergo propter hoc" ("utána, tehát miatta" - a szerk.) hibát követ el, azaz feltételezi, hogy ha az egyik esemény a másik után következik be, akkor közöttük feltétlenül ok-okozati összefüggés van. Ezt cáfolom, mint ahogy azt is, hogy lemondtam volna az SZDSZ-ről. A helyi ügyvivői testületnek továbbra is tagja vagyok és támogatom a most megválasztott vezetést és az elnököt, Mindum Károlyt.

- Az őstagok - mint Ön is, aki az utolsók egyikeként távozik - már kiléptek, a párt megkapta az "egyszázalékos" bélyeget, nemrég pedig kilépett a koalícióból. Mit gondol, milyen jövő előtt állnak ezek után a liberálisok?
- Bizonyos, hogy az SZDSZ-nek nehéz lesz innen felállnia, de be kell látni: az események negatív láncolatáért elsősorban mi magunk vagyunk felelősek. A probléma gyökerét a 94-es koalícióban látom, amelybe politikailag ellenjavallott volt belemennünk, hiszen a szocialistáknak megvolt a többségük - érdeket érvényesíteni pedig ilyen közegben meglehetősen nehéz. Volt lehetőség a javításra 96-ban, ám akkor nem léptünk, holott én abba a táborba tartoztam, amely a koalíció felmondását gondolta szükségesnek. Ehhez képest 2008-ban sikerült csak ez, most viszont már bajosan teljesítheti a kiugrás a korábbi elvárásokat. Másfél évvel ezelőtt még hittem benne: egy határozott jobboldali liberális párttá formálódással ismét sikeresek lehetünk, mára azonban bizonyossá vált, a baloldali szervezet nem képes ezt a fordulatot végrehajtani. Hogy sikerül-e ilyen formában önállóan megtartani az SZDSZ-t, az a jövő kérdése.

- Mindig is voltak erős hangok a párton belül, amelyek óva intették a bekövetkezett forgatókönyvtől. Miért nem hallgatott az alapítók szavára a többség?
- A párt szinte megalakulása óta identitásválsággal küzd. Nem találta meg az utat a neokonzervatív gazdaságpolitika és az ultrabaloldali szociálpolitika között a mai napig sem. Szerintem ebben is a 94-es döntés volt a ludas.

- Döntése ha megváltoztathatatlan is, a politikából való kivonulása kapcsán fokozatosságról beszél. Mit jelent ez?
- A "Kuncze-modellt" másolom. Legalább három választás előtt állunk, amelyekben én már nem tudok részt venni, s most volt itt az ideje az átadásnak. Az önkormányzati ciklusomat még kitöltöm, de 2010-ben befejezem aktív pályafutásomat.

- Mit tudhatunk az azt követő időszakról - kevesen ismerik például családját, hobbiját, egyetemi munkáját?
- Az utóbbi tizennyolc évemet a politika határozta meg, így ezen nem is lepődöm meg. Az egyetemi munkát azonban emiatt soha nem szakítottam félbe, s a megszerzett tapasztalataimat továbbra is fel fogom használni a készülő politikai elemzésekhez. Korábban öncenzúra okán több írásom - mint például a kettős állampolgárság kapcsán elkészült - is a fiókban landolt, ezeket leporlom, de újakat is írok majd. Végre szeretnék több időt tölteni a családommal, az ötéves kisfiammal - emellett remélem, jóval többet tudok hódolni szenvedélyemnek, a horgászatnak is.

Korb Zoltán