Akit elsodort a tánc: Pécsett láthatjuk az évad legjobb balettművészét, Szabó Mártont

A gimnazista tanítványainál alig 15 évvel idősebb balett-táncos Szabó Márton érezhetően tudja, mit akar, s céljai eléréséhez a legjobb utat választja, azaz az állandó, kitartó alkotó tevékenységet. Nem maradt észrevétlen a tehetsége, a korábbi elismeréseket most Az évad legjobb táncművésze kitüntető cím követte. Ő volt tehát Magyarország legjobb táncosa a 2014/15-ös évadban.  

Szenzációnak is ítélhetjük, hogy Bozsik Yvette táncművész, koreográfus Pécsett rendezi A hattyúk tavát, mert ő főként a saját társulatával dolgozik. Vincze Balázs meghívását fogadta el, mindenki örömére.

- Bozsik Yvette átformálta, új színt hozott a magyar tánc formanyelvébe, hogyan érzékelik ezt a próbaidőszakban?
- Őt a magyar Pina Bauschként (a német expresszionista tánc egyik megalapítója - a szerk.) emlegetik, Magyarországon Yvette forradalmasította azt a jellegzetes stílust, melyet mindmáig képvisel - mondta Szabó Márton. - Ugyanazzal az újító, egyedi erővel, mint annak idején Eck Imre a modern táncot. Yvette érdekes, karizmatikus személyiség, jó tanulni tőle. Öröm, hogy tanúi vagyunk az alkotási folyamatának, ahogy ő felépíti a darabot, izgalmas, mennyire enged minket partnerévé válnunk. A klasszikus alapokra helyezi a hangsúlyt, de a szabad táncra jellemző motívumrendszerrel gazdagítja.

- A Herceget, tehát a főszerepet táncolja A hattyúk tavában. Hogyan lehet életre hívni egy karaktert tánccal?
- A koreográfusok már látják bennünk, melyikünkben kelthetők életre a különböző karakterek. Alapos vagyok, mindig elolvasom a balett librettót, körbejárom, megtalálom a szerep ívét. Érdekes munkafolyamat.

 - Másfajta stílust képvisel a nemrégiben bemutatott A Jó, a Rossz és a (Csúf) Colos című nagy sikerű előadásuk. A közönség imádja, kirobbanó sikere van a vendégjátékok során is.
- Szórakoztató műfaj, én konzervatívabb, régimódibb vagyok, a klasszikus formákhoz jobban vonzódom. Tartok a mai a rohanó, szórakoztató ipartól, megnézem, de nem annyira szeretek benne részt venni. A nézők szívesen otthon hagyják a gondjaikat, szeretnek önfeledten szórakozni, éppen ezért lassan már-már nálam is leülepedett, tudom, hogy ilyenekre is szükség van, sőt egyre inkább erre mutatkozik igény, nem a gondolkodtató darabokra.

Végzősként 2008-ban ifj. Nagy Zoltán mellett Sebestyén Csaba volt a balettmestere, ő ajánlotta Mártonnak, hogy jöjjön próbatáncra Pécsre, a Nemzeti Színházba. Vincze Balázs igazgató látva a magas, szikár fiatalembert, a benne rejlő lehetőségeket, felvette őt.

- Sok a magas táncos a pécsi társulatban...
- Az országos tánctalálkozókon ott vannak a magyar táncélet nagy együttesei, mi abban különbözünk, hogy nálunk valóban karakterek vannak, nem egy séma szerint válogatott bennünket Vincze Balázs. Mindenki teljesen más, s mégis egységet alkotunk. Mindig inkább előnynek éreztem a magasságomat, de vannak nálam magasabbak is.

Kezdettől nagy lehetőségeket kapott, első főszerepe Albert hercegé, majd az Eck Imre tiszteletére rendezett 50 éves jubileumra felújított előadáson a legendás Tóth Sándor szerepét táncolta, de sorolja Jágót az Otellóból és Don Josét a Carmenből is, ugyanilyen lelkesen szól a nem cselekményes, „csak" a táncról szóló fellépésekről is. A koreográfusok közül Vincze Balázson túl Cameron McMillan-nel is nagyon szeretett dolgozni. Az új-zélandi, de Londonban élő világhírű koreográfus már törzsvendégnek számít Pécsett, oly gyakran tér vissza.

- Cameron McMillan rendkívül dinamikus koreográfus, megkéri a táncosokat, hogy próbálkozzanak, tágítsák a lehetőségeiket, és ami megtetszik neki, azt tovább fejleszti, érdekes munkafolyamat. Munkamódszerének meghatározó eszköze az improvizáció. Nehezen indul, de jó a végeredmény. Nem erőlteti ránk saját elképzeléseit, hanem az emberből, a táncosból építkezik. Mindenütt a világban elterjedt, hogy a táncosok mozgásanyagából építik fel a darabot. Egyik igazán kedves szerepem Hádész, az Alvilág Istene. Cameron kérte, hogy mozdulatokon keresztül közvetítsem a szerepet. Erős tartást, magabiztosságot kell képviselnem, egy letisztult, elegáns karaktert jelenítek meg, tehát nem mutatom, hanem élem ezt az erőt feszes, kitartott, kimért mozdulatokkal.

- Még nem kísértették egy külföldi ajánlattal?
- Nem, de még régen volt egy álmom, egy ábrándom, hogy talán egyszer. De mivel kicsit tartózkodóbb vagyok az átlagnál, szeretek kapaszkodni, valahova tartozni, ezért nem szerettem volna soha váltani.

- Hogy jött a tánc az életébe?
- A bátyámmal a fővárosi színházakban voltunk gyerekszínészek, előtte reklámfilmekben szerepeltünk. Tagjai voltunk az Operaház gyerekkórusának is, ahol egy lány a kórusban társastáncolt. Felvételizni akart a főiskolára, mondta, kísérjem el, én megtettem. Őt nem vették fel, engem igen. Akkor minden mást abbahagytam, csak a tánc volt. Visszagondolva nem is tudom szakaszokra osztani az életemet, mert sodort a tánc. A szakma megtanít hamar felnőtté válni, erő kell ahhoz, hogy ne inogjon meg bennünk az elhivatottság.

A két Szabó-fiú hasonló pályát választott, a bátyja színész, énekes. Szerencsés módon a szülők sem akartak mást, mint boldognak látni gyerekeiket, ezért nem szóltak bele a döntéseikbe. Márton minden nap a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskolában kezdi a napot, mert ettől a tanévtől ő a tánctagozat vezetője. Elődei között említhetjük Uhrik Dórát, aki több évtizeden keresztül látta el ugyanezt a feladatot.

- Már korábban is tanított, de itt sok a papírmunka, ahogy említi, mégis van rá lehetősége, hogy gyakorlati órákat is tartson. Van tekintélye a tanítványok előtt?
- Emelés óráim vannak, tehát a duett táncok technikáját tanítom. Sokat követelek, nem szeretem a fegyelmezetlenséget. De még keresem az egyensúlyt, meghallgatom a véleményüket. Figyelnünk kell arra, hogy a tehetségeket felkaroljuk, és már korán lehetőségeket adjunk a színházban és máshol a bizonyításra. Fontos az, hogy a gyerekeket rögtön arrafelé tereljük, ami számukra legjobb lehet, ezzel lehetőségeket és célokat adva nekik.

- Zavarba ejtő díjesővel kezdte, s így is folytatta pécsi pályáját.
- 2010-ben voltam a legígéretesebb pályakezdő az országban, aztán társulati díjat kaptam, társaim titkos szavazással úgy látták, hogy megérdemlem, majd elnyertem a Fülöp Viktor ösztöndíja,t és most 2015-ben Az évad legjobb férfi táncművésze lettem.

- Hogyan lehet saját magunkkal megbeszélni, hogy ne legyünk beképzeltek, ne szálljunk el saját magunktól?
- A nagy öröm után erős stresszt érzek, mert folyton arra gondolok, nekem ennek meg kell felelnem, nekem még jobbnak kell lennem. Motiváló erő. A kis hétköznapi helyzetekben is felemel, mikor csüggednék, azt mondom: de hiszen én voltam az év táncosa, nem engedhetem meg magamnak, hogy fáradt legyek és feladjam ezt a gyakorlatot.

Hárságyi Margit - Fotó: Dittrich Éva