Ahol meg-megáll az idő: a pécsi Karavánban sokan a fiatalságukat is ott hagyták

„A kutya ugat, a karaván halad." A mondás azonban itt nem teljesen igaz. A pécsi Ybl Miklós utcában, az U-alakú házban lévő eszpresszó története ugyan nem teljesen tisztázott, de azért sikerült pár dolgot kinyomozni vele kapcsolatban. Az bizonyos, nem megy sehová! Egyesek nem csak a pénzüket, a fiatalságukat is ott hagyták a kövezeten. A városrész elöregedett, ezért a törzsközönség sem a fiatalokból verbuválódik napjainkban. Olyan a hely, mint ahol megfáradt az idő nagy kereke.

Helyi mérések szerint a Karaván nevű egységben százhúsz perc alatt megy előre hatvan minutumot a nagymutató. A délelőtti vendégek csendben, szinte rezignáltan fogyasztgatják italaikat.

Fröccsöt, sört, kinek mit írt fel a háziorvosa. Az átlagos életkor bőven hatvan feletti lehet, de ez nem egy népszámlálás eredménye, csupán egy lomhán pergő életfilm kiragadott másodperce.

Amúgy, a Karaván nem „őshonos" a környéken, bár ezt a szót szakszerűen inkább a növényzetre illene használni. Mindegy, Uránváros egyik legrendezettebb pontja az Uránbányász tér, a Mecsek Áruházzal, a postával, a maga buszmegállójával együtt.

Az Ybl Miklós utca a Dr. Veress Endre utcát köti össze az Építők útjával, majd halad tova, nagyjából északi irányba. Egykoron a 39-es dandár volt a hossztengelyen lévő fővonal névadója, de mára az Esztergár Lajosra (a Veress folytatása) „szelídült".

A város egyik legnagyobb, egybefüggő házsora a három szárból álló U-alakú épület, amit 1965 körül kezdtek meg tervezni, majd építeni. Ezért sem lehet a vendéglátóhely a kezdetektől ott. Mert a környékbeli öregek határozottan állítják, hogy valaha a falak között egy varroda üzemelt, esetleg szabóság. Egy Patyolat (ruhatisztító bolt, de inkább felvevőhely) üzlet szintén létezett a szomszédságban, netán pont ott, ez még kérdéses.

A Dunántúli Naplóban, 1990-ben, május 23-án jelent meg egy álláshirdetés, amiben dolgozót kerestek, összesen kettő egész, meg egy fél sorban. Részletekről tehát nem számolhatunk be, legfeljebb egy ötjegyű telefonszámot adhatnánk meg, ám„vélhetően" az már nem él.

Amikor a Pécsi MFC, de főleg a Pécsi MSC a labdarúgó élvonalban szerepelt, akkor azért még nagyobb pezsgést lehetett észlelni a környéken, meccsnapon, a kezdés előtt, meg a lefújást követően is.

Még az országos sportlap tudósítója is gyakran onnan adta le a részleteket, bár inkább már az NB II-ről. A fővárosi gépírónők nagy boldogságára, mivel abban az időben még komolyabb volt az „alapzaj" a söntéspult előtt, mint 2025 tavaszán.

A gárda az NB III-ban küzd, ami a nézőszámban, ezáltal a forgalomban is jól lemérhető. De legalább nyugalom honol, holmi ellenséges hordák nem dúlják fel az utcákat, meg a kocsmákat sem. Hacsak a majosi ultrák fel nem kerekednek, de ők olyat csak ritkán tesznek meg.

A belső térrel nincsen nagy baj, a kerek asztalok is jól szolgálják a törzsivókat. A tükrökben mindenki szembesülhet önmagával. De itt, amúgy akkora ráncfelvarrásra lenne szükség, amit talán meg sem érdemelne az egység, vagy soha nem térülne meg a befektetés.

Mert az árak elég barátságosak. Egy kisfröccs az olcsóbbik borból 135 forint. Ez fölér egy rezsicsökkentéssel. Takarékos kalandvágyók számára igazán jó ajánlat, egy látogatás erejéig.

Pucz Péter - Fotó: Löffler Péter