Adjuk vissza a várost a pécsieknek!

Naponta olvashatjuk, láthatjuk, hallhatjuk, hogy válságban a gazdaság, válságban az ország, válságban Pécs városa.

Egyesek azt állítják, hogy ez a kép egy „mesterkedés" része, mások úgy vélik, hogy nem is érezzük igazán a hatását, megint mások úgy vélik, hogy egyenesen a nagy világgazdasági-válság söpör végig ismét szerte a világban, ami ellen nincs „pajzsunk".

A kormány szerint ez ma minden nehézségünk oka, az ellenzék pedig úgy véli, hogy a kormány maga a válság előidézője.

Az önkormányzatban sincs ez másképp. A városvezető koalíció úgy véli, ha nincs a világgazdasági válság minden a legnagyobb rendben lenne, az ellenzék pedig úgy látja, hogy a bajok sokkal korábban jelentkeztek.

Egy biztos, Pécsett lassan tíz éve stagnál a gazdaság, s tény az is, hogy a város mára csaknem 30 milliárdos hitelállományt görget maga előtt.

A költségvetés jelen állás szerint erre az évre mindössze a költségek háromnegyedét tudja fedezni, a hiány közel 10 milliárd. Ráadásul az állam egyre nagyobb tempóban vonul ki kötelezettségeiből, az idén közel másfélmilliárddal kevesebbet kap vissza a város a működési költségeihez az államtól. Eladni már nincs mit, a hitelképességünk a határán táncol.

Mindeközben a büdzsét „agyonnyomja" az önkormányzat intézmények fenntartása, és ezt a kiadást csak növelni fogják az újonnan létrejövő EKF létesítmények.

A városvezető koalíció mindezt lázas semmittevéssel vagy kapkodó megalapozatlan intézkedésekkel próbálja kezelni.

Azaz mégsem, mert a kiadási oldalt nagy sebességgel növeli nap mint nap.

No nem az oktatás fejlesztésére, a gazdaság fellendítésére vagy netán a szociális háló kiterjesztésére fordítódik a pénz, sokkal inkább a veszteségesen működő önkormányzati cégek folyamatos konszolidálására, s a meggondolatlan beruházásokra. A vagyonfelélés pedig mára már kevésnek bizonyul fedezetként, mára már a jövőt is feléltük (2027-ig fizetjük jelenlegi adósságainkat).

Közben egymás után készülnek a stratégiák és koncepciók, amelyek megfogalmazzák a szép jövőt, ám az építkezésre már „elfogy a szufla".

Üdítő kivétel volt a BIOKOM hulladékgazdálkodási programja, amelyik végre szemléletében és gazdasági vonatkozásaiban is jövőbe mutató projekt. Fontos, hogy a város jelentős EU-s támogatással lassan a végére érhet az ISPA projektnek, ha csak a „panama" el nem sodorja ezen, kínnal-keservvel, de megvalósuló programunkat is.
Valóban sok lehetőséget rejtett az EKF 2010 projekt is, mára azonban már kevesen remélik ettől a város fellendülését.

Egy szóval döcög a szekér és most már a leginkább a „vason".

Ideje volna hát végre számba venni, hogy hol hibáztunk, mit kellene tennünk ma, holnap, és holnapután. Azután gyűrjük fel az ingujjunkat és fogjuk meg a munka végét, s elejét.

A munkamódszerre, ha szabad tennénk is egy javaslatot.

Legyen talán szabad összefoglalni a tennivalókat előbb egy kerek mondatban: adjuk vissza a várost a pécsieknek!

Azaz, gondoljuk azt, hogy:

A képviselőség nem hatalom, hanem a pécsiek szolgálata.
A város költségvetése a város polgárainak áldozatos munkáján összegyűjtött adóforintjaiból tevődik össze.
A város ingatlanvagyona az egykor itt alkotók, s a ma itt élők kétkezi munkájának eredménye.
A közpénzzel bánni felelősséget és hozzáértést igényel.
A közszolgáltatásoknak a közösség életminőségének javítását kell szolgálnia.

Mindezek tudatában nézzük meg kinek mi a dolga ebben:

Nem a politikusok privilégiuma az önkormányzás, az ő dolguk koordinálni és képviselni a közösség szereplőinek érdekeit, véleményét, elképzeléseit.

Be kell vonni a jövőtervezésbe a közösségi intézményeket: az egyetemet, a gazdaság, az egyházak, és a civil szervezetek köreit.

Lehetővé kell tenni, hogy formálják gondolataikkal, szavaikkal, és tetteikkel a város életét.

A végső döntés a testület feladata, de nem az egész folyamat végbevitele.
Az ellenőrzés pedig ismét a város polgáraié, s a következtetések levonása is elvitathatatlanul az itt élők joga.

S végül a feladatok megosztása:

Nem az önkormányzatnak kell működtetni a közszolgáltatásokat végző gazdasági társaságokat, hanem megtartva a többségi tulajdont, a menedzselésben érdekeltté kell tenni a befektetőket, és érvényesíteni a közösség érdekeit.

Nem az önkormányzatnak kell működtetni a humán szolgáltatásokat, hanem pályázati úton meghirdetve át kell adni a működtetését - a hatósági feladatok kivételével - mert ezek ellátásához több forrást és hatékonyabb működtetést tudnak biztosítani, a változásokhoz alkalmazkodni gyorsabban tudó, és ugyanakkor személyes felelősséget vállaló szereplők, a civilek, az egyházak vagy épp a gazdaság szereplői. Az önkormányzat itt koordinál, társfinanszíroz és ellenőriz.

A hatósági munkában egyszerűsíteni, technológiai fejlesztésekkel pedig gyorsítani kell az eljárásokat, itt meg kell tartani a bevételt hozó feladatokat, illetve hatékonnyá és ellenőrizhetővé kell ezeket tenni.

A pécsiek fogyasztását nem szabad a multiknak kiszolgáltatni, hanem ellenkezőleg a pécsi szolgáltatóknak és termelőknek kell teret biztosítani az értékesítéshez, akik helyi munkaerőt alkalmaznak, és helyben fizetnek adót.

Az EU-s forrásokat nagyobb mértékben kell mozgósítani, de a lehetőségek szerint a helyi vállalkozókra szabva a feltételeket vagy legalább alvállalkozóként vagy beszállítóként bevonva őket.

Végül és nem utolsó sorban a pécsieket segíteni kell abban, hogy problémáik megoldását ne az államtól, s ne is az önkormányzattól várják, hanem jöjjenek létre minél nagyobb számban helyi közösségek, amelyek a helyieket összefogva közösségi (önkormányzati-, civil- és gazdasági) forrásokból maguk szervezik meg az egyszerűbb kommunális-, közösségfejlesztési-, vagy épp szabadidős tevékenységeiket, mert így érzik sajátjuknak, így fogják nagy gonddal ápolni, és féltve óvni, természeti, tárgyi vagy épp szellemi, közösségi értékeiket.

Mi pécsiek pedig szeressük a városunkat, mert a miénk!

Olyan lesz Pécs 2009-ben, 2010-ben és azután, amilyenné mi magunk tesszük!

Kővári János,
az Összefogás Pécsért Egyesület frakcióvezetője