A zongoratanár Timkó János Pálnak egy kerékkel többje, nem kevesebbje van a megszokottnál

Aki ismeri a „Jamie és a csodalámpa" című rajzfilmből Megvagy hadnagy figuráját, az már szinte mindent tud az ügyről. A mese egy része megvalósult, erre bizonyíték, ha feltűnik a kanyarban Timkó János Pál. A pécsi zongoratanár gyakran egy egykerekű, elektromos eszközzel közeledik, méghozzá nagy ügyességgel. 

Néhányan bizony elsőre meghökkenek, amikor egy 20-25 kilométer/órás sebességgel gördülő férfit látnak a város utcáin. Lába között egy különlegesnek tűnő profi eszközzel. Ami természetesen felkészültséget kíván a használójától, de két-három nap alatt elsajátíthatóak az alapok. Aztán máris kezdődhet a robogás.

- Rengeteg pozitív tapasztalatom van a kerékkel kapcsolatban, aminek talán még klasszikus magyar neve sincsen - jelentett ki Timkó János Pál tanár, egyben zongoraművész, a Szent Mór Iskolaközpont pedagógusa. - Ugyan szoktam kerékpározni is, kocsival szintén furikáztam korábban, ám szerettem volna valami mást kipróbálni. Ezért vettem egy kisebb teljesítményű szerkezetet. Manapság már egy erősebbet nyúzok. Mivel remekül ment a dolog, ezért nagyobbra váltottam.

- Ezzel azért érdekes színfoltja lett a Patacsról, a belváros felé tartó utaknak.

- Semmiképpen sem a feltűnés iránti vágy vezetett. Egyszerűen szerettem volna két végpont között a leghamarabb megtenni a távolságot. Ami miatt esetleg megcsodálnak, de ez szerintem csak időleges. Van ebben a dologban fantázia, várható a szélesebb elterjedése.

- Nehéz elsajátítani az egyensúlyozás ezen művészetét?

- Én egy függőfolyosón kezdtem, korlát mellett. Némi elszántság, kitartás nélkülözhetetlen hozzá. Ezért az elején jól jött a kapaszkodó. A két lábtartóra fellépve, előre, illetve hátra dőlve lehet működésbe hozni a motort. A csípőmozdulatokkal érdemes próbálkozni. Hangsúlyozom, nagyon jól reagál a gép az apró mozgásokra, tehát semmiképpen sem kiforratlan találmányról van szó.

- Miként vélekednek arról a tanítványok, hogy a zenetanáruk egy különös fickó?

- Talán vagánynak tartják, esetleg még irigylik is. Mivel görkorcsolyázni szintén szoktam, azért nem akkora meglepetés ez a kedvtelésem. Mindenkinek a legjobb szívvel tudom ajánlani, de azért az elején legyenek óvatosak. Hasznos hozzá egy hátizsák, menet közben, mert akkor szabadok a kezek. Mobiltelefonnal pedig még a sebesség is mérhető, tehát igazi, 21. évszázadi lehetőségeket ötvöz a hobbi. Még komolyabb hegyi utakat is leküzdök, de lefelé sem lendülök be a mágneses fék miatt. Lejtőn áramot termelek magamnak, ilyen egyszerű az egész.

Pucz Péter - Fotó: Löffler Péter