Emlékművet avatott Áder János a magyar hősök napján

Csak annak a nemzetnek van jövője, amely ismeri a föláldozott élet értékét - hangoztatta Áder János köztársasági elnök az első világháborúban elesett váci hősök emlékművének újraavatási ünnepségén vasárnap, a magyar hősök emléknapján.

„Ha felejtünk és nem törődünk a múlttal, önmagunk ellen vétkezünk", de ahol az emberek összefognak, és az emlékeket féltőn megóvják, ott az élet győz a felejtés felett - mondta az államfő.

A nagy háborúban minden korábbinál érzéketlenebb hatalmak küldték csatába emberek millióit, ezért „nekünk, akik ma emlékezünk, minden egyes kioltott életet meg kell gyászolnunk" - emelte ki Áder János. Hozzátette: összeszámolni és egyesével számon tartani - több mint száz évvel a háború kitörése után az utódoknak mind a két munkát el kell végezniük.

Felidézte, hogy az első világháború négy esztendeje alatt több százezer magyar férfit hiába várt haza a családja. Ez a háború más volt, mint bármely korábbi: a totális mozgósítás mindenkit elért, a Magyar Királyság területéről behívott katonák fele meghalt, megsebesült vagy fogságba esett - közölte.

A köztársasági elnök emlékeztetett: a 20. századi technológiát felvonultató harc már nem a régi katonai erények vagy a vitézi szabályok szerint zajlott, a géppuskák, harci gázok, lángszórók és aknagránátok korában a túlélés gyakran csak a szerencsén múlt. Ezért a történelem első, gépezetként működő, tömegeket mozgató háborújában a hősiesség és a bátorság új értelmet nyert - mutatott rá.

Kiemelte: "a hősök áldozatok voltak, és az áldozatokból lettek a legnagyobb hősök". A magyar katonákat feláldozták egy az országnak semmit sem ígérő, világméretű összecsapásban, de ők a végletekig kitartottak. Hűségükkel, átélt szenvedéseikkel - egy felfoghatatlan, célt tévesztett háborúban is helyt állva - a haza hőseivé váltak.

Áder János leszögezte: fel kell idézni az egyes ember sorsát, és tudatosítani a nemzet veszteségének mértékét. Vácon az emberek sosem felejtettek, a váciak tudták, hogy bármilyen kíméletlen a háború és bármennyi az iszonyat, a veszteség mégsem arctalan tömeg, hanem egy ismerős, kedves arc az utcából, a szomszédból, a családi almanachból - mondta.

A köztársasági elnök szerint a váciak azt is tudták, hogy sírok híján szükség van egy helyre, ahol a város mind a 600 hősi halottjára emlékezhet, és a hazatértekért is hálát adhat. Az emlékezés kövei, a szoborcsoport alakjai az életnek üzenik, hogy ha felejtünk, és nem törődünk a múlttal, önmagunk ellen vétkezünk - hangsúlyozta. Hozzátette: vétkezett a kor, amely elbontatta a váci emlékművet.

De ahol az emberek összefognak, és az emlékeket féltőn megóvják, követ kőhöz tesznek, ott az élet győz a felejtés felett - zárta szavait Áder János.

Vácon az eredeti, több mint száztonnás emlékművet 1933-ban emelték a Városháza főbejáratával szemben, majd az ötvenes években eltávolították és darabjait külön állították fel a településen. Hosszas egyeztetés után a szoborcsoport a főtér északi oldalára, a Bécsi kapu közelébe került, e hely mintegy hatvan méterre van az emlékmű eredeti helyszínétől.