Az MSZMP-s bűnözők megússzák

A rendőrség a napokban nyomozást rendelt el annak az interjúnak a kapcsán, amelyet a Duna Televíziónak adott a 89 éves Biszku Béla, aki 1957-től 1961-ig a Kádár-kormány belügyminisztere és az MSZMP Politikai Bizottságának tagja volt. A Budapesti Rendőr-főkapitányság a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása miatt indított nyomozást.

Biszku Béla a televíziós interjúban ellenforradalomnak minősítette az 1956-os forradalmat, és jogszerűnek nevezte az azt követő megtorlásokat, halálos ítéleteket. Ezután egyes jogászok a sajtóban felvetették, hogy a sokkal súlyosabban minősülő emberiség elleni bűntettek miatt is vizsgálható az egykori keményvonalas pártvezető felelőssége.

Kahler Frigyes, a Veszprém Megyei Bíróság Büntető Kollégiumának vezetője hangsúlyozta, hogy miután bíró, a konkrét büntetőeljárást semmilyen formában nem kommentálhatja. Ugyanakkor általánosságban kifejtette, hogy világszerte megfigyelhető, mennyire nincsenek eszközeik a diktatúrák romjain létrejött jogállamoknak, amikor az előző rendszer idején elkövetett súlyos, tömeges jogsértések, emberiség elleni bűnök évtizedekkel későbbi szankcionálásáról van szó.

Tudomásul kell venni, hogy a jogállam sok mindennel nem tud mit kezdeni. Például amikor egy korábbi diktatúra rémtetteivel szembesül, akkor képes lehet arra, hogy az áldozatokat valamilyen módon kárpótolja, a terhükre meghozott törvénysértő ítéleteket megsemmisítse, illetve az állam teherbíró képességével összhangban jóvátételt fizessen.

Az 1956 őszi emberiség elleni bűntettek, például sortüzek kapcsán Kahler Frigyes elmondta: a magyar törvények már arra sem adtak kellő alapot, hogy a polgári lakosság sérelmére nem nemzetközi fegyveres konfliktusban elkövetett erőszakos cselekmények elkövetőit büntetőjogi felelősségre vonják. Ahhoz, hogy a sortüzek végrehajtóit elmarasztalhassák a magyar bíróságok, a nemzetközi jogot, a genfi egyezményeket kellett alkalmazni.

Ám míg a saját népe ellen forduló állam fegyveres cselekményeinek elkövetőivel szemben még kellő bizonyítékok alapján a nemzetközi jogot alkalmazva eljárhatott a magyar bíróság, addig a koncepciós perek kiagyalóit és mozgatóit már sem a magyar jog, sem a nemzetközi jog alapján nem lehet büntetőjogi felelősségre vonni, hiába állnak rendelkezésre a történelemtudomány által feltárt bizonyítékok.

Az Alkotmánybíróság éppen a jogállam egyik legfontosabb alapértékére, a jogbiztonságra hivatkozva semmisítette meg a rendszerváltás után nem sokkal a Zétényi-Takács-féle igazságtételi törvényeket, amelyek megpróbáltak jogállami lehetőséget teremteni a diktatúra bűnei miatti utólagos felelősségre vonásra.

A pártállami koncepciós eljárásokról szólva a szakember elmondta: azt már a történelemtudomány bebizonyította, hogy a Nagy Imre-perrel konkrétan és egyedileg foglalkozott az MSZMP Politikai Bizottsága, amelynek tagja volt Biszku Béla. Biszku feladata volt, hogy közvetítsen Budapest és Moszkva között, ezért többször is járt a szovjet fővárosban, és személyesen egyeztetett az ottani pártvezetőkkel arról, hogy mi legyen a Nagy Imre-per végkimenetele. Akkoriban Biszku Béla belügyminiszter is volt, és ebben a minőségében referált az állampárt Politikai Bizottságában az 1956-os forradalom miatti megtorlásokról.

Kahler Frigyes szerint megfigyelhető, hogy ha elég erős a civil társadalom, eléggé egységes és határozott a közösség értékrendje, akkor ezt az erkölcsi igazságtételt maga is el tudja végezni, méghozzá sokkal hatékonyabban, mint az állam bármelyik szerve.

Az aradi vértanúk ügyében például soha semmiféle perújrafelvétel nem történt, a magyar társadalom mégis másfél évszázada tökéletesen tisztában van azzal, hogy kik voltak a bűnösök és kik voltak az áldozatok. Ide kellene eljutnunk a Kádár-rendszer emberiség elleni bűnei kapcsán is - mondta Kahler Frigyes.

(mti)