Zajlik az élet a pécsi belvárosban: adjunk gyógyszerre, élelemre, kannás borra, de rögvest!

Óbégató részegek, míves beszédű vagy keresetlen szavakat használó kéregetők, hovatovább „a Fidzsi-szigetek elnyomatásban élő őslakosai számára üveggyöngy-fülbevalóra" gyűjtő idióták egyaránt leszólítják a járókelőket Pécs belvárosában. A lényeg ugyanaz, adjunk valamit, de gyorsan, ha szépek és jók akarunk maradni - a koldulás megtiltása dacára semmi nem változott.

Ha egyszer, csak úgy próbaképpen zsebre vágnánk egy doboz cigarettát egy belvárosi sétánk alkalmával, és mindenkinek adnánk egy szálat, aki kér, a Jókai tértől legfeljebb a Kórház térig jutnánk úgy, hogy marad még legalább egy szál a dobozban. De ha apróval tömött tárcával tennénk ugyanezt, nemsokára egy fityingünk se lenne. 

A városközpontban (is) lehetetlen elkerülni a kéregetőket, akik általában szép szóval indítanak.

Többségük az érzelmeinkre próbál hatni: „beteg a gyerek, nincs pénzünk gyógyszerre, segítsen egy százassal", vagy „nem ettünk már majd' egy hete, pénz kellene, csak egy kis kenyérre", és megszokott a „nem tudok hazamenni, buszjegyre kérnék egy kis aprót"- kezdetű mese is.

De akadnak igazi futóbolondok is:

- Rám szállt az FBI, azt mondták, ha nem adok nekik százezret, bezárnak egy pincébe, segítsen már, na - mondta például egy viszonylag jól öltözött, mégis furcsa szerzet, ám nálunk mégis az a "jótét lélek" vitte el a fődíjat, aki a Konzumnál azzal próbált meg pénzt kicsalni, hogy a Fidzsi-szigetek elnyomásban élő őslakosai számára gyűjt autentikus üveggyöngy fülbevalóra, csak hogy jobban érezzék magukat szegények.

Náluk még mindig egyenesebbek azok az óbégató részegek, akik nem kertelnek, nem beszélnek mellé, hanem kerek-perec megmondják, kannás borra kellene némi pénz.

Persze, ha a kéregetők nem járnak sikerrel, sokszor egy pillanat alatt elillan a kezdeti békés stílus, s előfordul az is, hogy elküldenek bennünket melegebb éghajlatra, sőt, máshova is, ami azért már tényleg több a soknál. 

Márpedig megoldás - úgy tűnik - nem nagyon van: a közterület-felügyelők és a rendőrök szemlátomást teszik a dolgukat (utóbbiak éppen a közelmúltban is intézkedtek egy jellegzetes, magát terhesnek mondó nővel szemben, aki párjával a várandóssága ürügyén próbálja rendre levenni a járókelőket, de úgy legyen ötösünk a lottón, ahogy biztos, hogy néhány nap múlva ismét feltűnnek majd az utcán, s kezdik elölről), mégis szélmalomharcnak tűnik az egész.

M. B.