Társalgó is várja a gazdikat Uránvárosban, az egyik kutyafuttatónál

Bohumil Hrabal író egyik filmje is kezdődhetne így. A kutyafuttatóban, a féltető alatt egy nő ül egy fotelben, körülötte ebek. Ez azonban most, itt, nem a szerzői fantázia szüleménye, hanem a valóság. Semmi sem díszlet, minden eredeti Pécsett, a Nendtvich Andor út, illetve a Bihari János utca közötti kutyajátszótéren. Az ebek barátságosak, a nő türelmes, mosolygós. A pillanatképnek egy férfi is a részese, saját keverékfülesével együtt. Már nem csak a kedvenceik miatt járnak oda, de egymás társaságát is keresik. Sokat beszélgetnek. Köszönhető mindez elsősorban a négylábú barátaiknak. 

A história kezdete idén szeptemberre nyúlik vissza. Akkor, egy lomtalanítás során került a helyszínre két méretes fotel, egy dohányzóasztallal egyetemben. Alul könyvekkel, újságokkal, némi rendetlenséggel. Meg persze önszerveződő közösségi térrel. Eredetileg sokkal többen voltak, de a hideg szétfeszítette a társaságot, mára csak ketten maradtak az állandó résztvevők közül. Talán rügyfakadásra ismét bővül a kör.

- Ezt a fotelt konkrétan magam toltam, vonszoltam ide - árulta el szinte kacagva Czigler Tamara, két kutyus gazdája. - Akadtak itt korábban műanyag székek, de azok nem tűntek elég kényelmesnek, ezért igyekeztünk a környezetünket kissé komfortosabbá tenni, ha már elég sok időt töltünk itt. A társaság verbuválódása csupán később kezdődött el.

- A kutyatulajdonosok a városi létben némileg elkülönülnek a többi embertől - vette át a szót Deák Péter, egy agár-németjuhász keverék gazdája. - Természetesen, bárki előtt nyitva állt a futtató, de nem mindenki tudott beilleszkedni.

- Annyira kibírhatatlan személyek is betették a lábukat?

- Nem pont erről volt szó! Akadt olyan jószág, amelyik képtelen volt elviselni a többit, a tulajdonosa ezért inkább távolabb húzódott tőlünk, mert itt az egész terület két jól elkülönülő félből áll. A túlsó oldalon régi, lefektetett gumiabroncsok teszik változatosabbá a teret.

- Akik ezen a térfélen maradtak, miről társalogtak?

- A beszélgetések fonala jellemzően a kutyákból indult ki, de aztán az élet minden területére sikerült elkalandoznunk - vette vissza a szót Tamara. - Legyen az politika, oltási helyzet, közélet, bármi más. Igyekeztünk kulturált mederben tartani a dolgok menetét, büszkén mondhatom, ez sikerült is.

Amíg eddig jutottunk a társalgásban, az ebek nagyon lelassultak, körénk gyűltek. Úgy viselkedtek, mint „akik" hallgatják a részben róluk is szóló történeteket. De, egy leleményes technikai trükkel akadt mód az állatokat kizökkenteni a nyugalmukból.

Ugyanis előkerült az egyik kabátzsebből egy piros fényforrás. Azt körbe-körbe mozgatva, sikerült futásra serkenteni a bundásokat. Persze, a fénypontot soha nem érték utol, ha mégis, úgy rálépve sem tudták azt megállítani, bár ezért nem mutattak csalódottságot.

- Ebben az egyre zordabb időjárásban, pillanatnyilag csupán párban járunk ide - vont gyorsmérleget Péter. - Mi már úgy érkezünk, hogy előtte egyeztetjük az időpontot. Nagyon jól megértjük egymást Tamarával, a témák sem fogytak el. Abban bízom, tavasszal újra nagyobb létszámban leszünk jelen.

Ennek a csevegésnek két váratlan dolog vetett véget. Több szirénázó autó a kora estében, a főúton, meg a futtató főszereplői is. Utóbbiak olyan szívszorító vonyításba kezdtek, amit még Jack London éneklő kutyája is megirigyelt volna.

Pucz Péter - Fotó: Dittrich Éva