Ormos Mária: Elegem lett az üveges tekintetekből

- Korábban a Pécsi Tudományegyetem elsős diákjait is tanította. Miért hagyott fel ezzel?
- A történész, a történelemtanár feladatát jó ideje abban látom, hogy kielégítsen egy társadalmi szükségletet, amely a múlt elsajátítására irányul. Úgy tűnik, hogy az emberek szeretik sajátjuknak tudni a múltjukat. Ezt az igényt szolgálná a színvonalas oktatás is. A probléma az, hogy az eredményes egyetemi oktatás feltételei a legkevésbé sem adottak. A diákok egyszerűen nem hozzák magukkal azokat a készségeket, amelyekre az életben szükségük van. Nem tudnak logikai következtetésekre jutni, elemezni, összehasonlítani, és akkor még nem is beszéltünk az elenyésző ismeretanyagukról, ami bizonyos tárgyaknál, például a történelemnél elengedhetetlen lenne, hiszen nélkülük nem tudják elhelyezni a különböző eseményeket térben és időben.

- Ennyire elégedetlen a mai fiatalokkal?
- A baj szerintem nem az ifjúsággal van, hanem azzal, ahogyan a nyugati világban az ifjúságot kezelik. A problémák a bölcsődékkel kezdődnek - Magyarországon a hiányukkal -, és az óvodákon át folytatódnak a közösségi ifjúsági szervezetek hiányáig és a nevelési, minőségi szempontok elhalványulásáig. Elfogadhatatlan például, hogy a tanító csak a harmadik elemiben vegye észre, hogy a gyerek diszlexiás. Persze, ha azért nem veszi észre, mert a többi sem tud rendesen írni... Úgy vélem, előállt az a paradox helyzet, hogy miközben a mai társadalomban a korábbinál jóval szélesebb elitre van szükség, és ezt az elitréteget a korábbiakhoz képest számszerűen jóval nagyobb egyetemista populációból lehet fellelni, a kiválóak százalékos aránya nemhogy nőtt volna, hanem nagymértékben csökkent. Régen harminc hallgatómból mindig volt legalább hat, aki érdeklődött, kérdéseket tudott feltenni. Az ilyen hallgatók száma jelenleg a nulla felé közeledik, és ez a változás borzasztóan szomorú.

- Ezért nem tanítja az összes évfolyamot a Pécsi Tudományegyetemen?
- Ezért. Elegem lett abból, hogy az óráimon ülő fiatalok nagy része üveges tekintettel mered maga elé. Úgy éreztem, tehetetlen vagyok ez ellen, nem láttam értelmét, hogy tovább bohóckodjam az órákon. Ez a hanyatlás azonban nem most kezdődött. 15 éve hallgatom a kollégáktól, hogy egyre alacsonyabb a jelentkezők szellemi színvonala. A változás mélyebb okára viszont én egyszerűen nem tudok rájönni. Azt sem lehet mondani, hogy a tehetséges, jó eszű diákok átcsoportosultak más egyetemekre, mondván, hogy nem tanárok akarnak lenni, vonzóbb számukra a közgazdászpálya. De ha megkérdezzük az ottani oktatókat, ők is ugyanazt mondják. Akkor hova tűntek ezek a tanulók...?

- Az egyetemtől is végleg megvált?
- A Pécsi Tudományegyetemet nem hagytam ott, a doktorképzés keretében tartott előadások mellett számos szakdolgozat konzulense vagyok, és szerepet vállaltam a leendő mesterképzésben is. De az első, hároméves szint diákjainak oktatásában nem veszek már részt.

- Ezek szerint nincs kibékülve a bolognai rendszerrel?
- A bolognai rendszerről szerintem árnyaltan lehet csak beszélni, és árnyaltan kellett volna a rendszer bevezetését is kezdeményezni. Az egyetemisták 30-36 százalékát veszik csak fel mesterképzésre, a többi pedig kap erről a hároméves akármiről egy papírt, amivel aztán semmit sem tud kezdeni. Megmaradva saját szakmámnál, ki merem jelenteni, hogy a hároméves képzést igazoló okmány birtokában végzős hallgató nem fog találni olyan állást, amelynek akár távoli köze is lenne a történelemhez, és ugyanez a helyzet a matematika, biológia, kémia, pszichológia stb. esetében is. A másik gond pedig az, hogy egyszerűen képtelen idea, hogy mi majd a két év alatt behozzuk az összes lemaradást. Nem lehet úgy tanítani, hogy innen-onnan összeszedegetünk, aztán valamicskét tanítgatunk. Nem is beszélve arról, hogy eléggé bizonyítja a bolognai rendszer minőségét, hogy Bolognában be sem vezették...

- Állítólag európai elvárásoknak tettünk eleget...
- Miután már annyit bosszankodtam, megkerestem a bolognai szerződés eredeti szövegét, hogy legalább értsem, miről is van itt szó. Abban pedig az állt, hogy az egyetemen az elsődleges alapszintű képzésnek legalább három évig kell tartania. Vagyis nem mondja azt, hogy feltétlenül három évig kell tartania. Ezt a legtöbb helyen Európán belül úgy értelmezték, három év és punktum! Erre egyszerűen nem tudok más magyarázatot találni, mint az anyagi érdeket. Miért kellett hozzányúlni a régi rendszerhez? Azért, mert három évet sokkal kényelmesebb az államnak fizetni, mint négy-öt évet. Ez persze csak egy feltevés, nem tudom bizonyítani, de más logikát nem vagyok képes felfedezni.

- Az egyetemek átálltak az új rendszerre. Lehet még valamit tenni?
- Erre csak azt tudom mondani, hogy az egyetemisták tudásbeli színvonalának csökkenése, a bolognai rendszer hatásai mindenképpen kutatásokat érdemelnének. Ennek a dolognak utána kell nézni, mert ez így nem normális.

Heti Válasz