Nem volt miből megélnie, csaposnak állt Kaposváron Árok Kornél, a szocdemek volt alelnöke

Interjút adott a Kaposvári Újság.hu hírportálnak az elmúlt években a z ellenzéki megmozdulásokon ismertté vált volt tűzoltó, a pécsi egyetemen diplomát szerző Árok Kornél, melyben - többek között - elmondta, hogy miután kilépett a Schmuck Andor-féle szociáldemokrata pártból, kénytelen volt csaposnak állni, mert máshol nem kapott munkát. Az alábbiakban az interjú egyes részeit idézzük.

"A Hivatásos Tűzoltók Szakszervezetének harcos elnökeként ismerte meg az ország, majd lemondott és politikai pályára lépett. Alapító tagja volt a SZEM-nek, majd alelnökségig vitte a Schmuck Andor-féle Szociáldemokrata Pártba. De lemondott, és kilépett. Árok Kornél, ma Kaposváron, egy kocsmában csapos.

- Kilépett a szocdem pártból, lemondott minden funkciójáról. Miért? Politikai meggyőződés, személyes ellentét, gazdasági megfontolás irányította a döntését?

- A magyarázat egyszerű, valamiből meg kell élni. Kerestem munkát Budapesten is, de nem kaptam, majd jött egy lehetőség Kaposváron egy alapítványnál, amit elfogadtam. Az alapítvány mindennemű pártpolitikától mentes, így a pártpolitikával kapcsolatban nem volt sok választásom, amit annyira nem is bántam... Ahogy elfogytak a tartalékaim, a család, illetve pár ismerős segített, hogy talpon tudjak maradni, tudjam fizetni a hiteleimet, meg tudjak élni, azonban a segítőszándékkal sem lehet visszaélni a végtelenségig. Decembertől adódott egy másik lehetőség, hogy Kaposváron a Pilóta Presszóban csaposként dolgozzak 4 órában. A két munkámból most keresek annyit, hogy meg tudok élni, és apránként tudjam rendezni a restanciáimat.

- Az ember úgy gondolná, hogy aki ilyen ismert már a politikai életben, annak nincsenek anyagi gondjai. Ezzel szemben ön egy kocsmában pultos.

- Továbbra sem vagyok hajlandó megalkudni azért, hogy megéljek a politikából. Ha a 4 millió embert nézem, akik a létminimum alatt élnek, akkor azt gondolom, hogy nincs okom panaszra, hisz van fedél a fejem felett, van munkám, és el tudom tartani magam.(...)

- Magas lóról nagyot lehet esni, de mennyire könnyű visszakapaszkodni? Vágyik még a nagypolitikába?

- Nem gondolnám, hogy én magas lovon ültem volna, és azt sem, hogy aki egyszer politikus lesz, annak azon kellene ülnie. Azt a célomat nem adtam fel, hogy a következő országgyűlési választásokon a kaposvári választókörzetben induljak, ahogy azt sem, hogy országgyűlési képviselő legyek, olyan, aki évente nem csak pár percet él azzal a lehetőséggel, hogy elmondja, mit kellene csinálni ebben a térségben ahhoz, hogy az emberek jobban éljenek. Annál nagyobb szám van, mintsem hogy egy gombnyomogató biorobot legyek.(...)

- Többször is bírálta a demokratikus ellenzéki oldalt, nem csak a jelenleg regnáló kormányt. A jövőben is megteszi ezt? Milyen szövetségest lát esetleg bennük?

- Igen, bíráltam, és nyilván a jövőben is el fogom mondani, ha valami nem tetszik. Az emberek véleménye nem lehet oldalfüggő, hisz a politikai vakság látjuk, mit eredményezett. Szövetséges lehet e valaki, vagy sem? Egy dakota közmondás szerint akkor kell átkelni a hídon, ha odaértünk. Most ettől még messze vagyunk. Azonban nyilván nem sütött meg a nap, és jól tudom, hogy egy ember nem tud itt csodát csinálni. Van olyan párt, amelyikkel bizonyos feltételek mellett el tudnám képzelni a politikai jövőmet, és van olyan, amelyikkel nem. Nyilván itt a demokratikus pártokról beszélek, amelyek mentesek a szélsőségektől. Számomra furcsa, és nem is csodálkozom a választókon, hogy sokszor csak néznek, mert nem értik, mi történik körülöttük. Nem értem, hogy olyan jelöltek is függetlenként indulnak/indultak el sok helyen, akik „full" balosok voltak, sőt MSZP-s politikai múlttal rendelkeznek. Szocialista színekben voltak pár éve még képviselők, és itt nem csak az országos, hanem a helyi politikára is gondolok. Ha a jelölt nem vállalja fel a politikai identitását, akkor mire föl várjuk el a szavazóktól, hogy felvállalják azt?

- Milyen az élet csaposként? Meghívják 1-2 felesre? Mit iszik ilyenkor?

- Az egyik végzettségem pincér, és éveket dolgoztam is a szakmában. Mindig szerettem emberek között lenni, így nincs ebben számomra újdonság. Ez is egy munka, amit tisztességesen el kell végezni. Engem úgy tanítottak még anno, hogy mindig úgy tekintsek egy vendéglátó egységre, mintha a sajátom lenne. Próbálom ennek szellemében elvégezni a munkám. Sajnos erre is rányomja a bélyegét az elszegényedés, lehetne sokkal több vendég. Egyrészt jobban menne a bolt, másrészt esetleg több emberrel tudnék beszélni, és nem utolsó sorban gyorsabban telne az idő. Persze, van, amikor meghívnak. Ilyenkor alkoholmentes sört, vagy üdítőt fogyasztok, vagy este zárás után, ha úgy hozza az élet, akkor szívesen koccintok egy pofa sörrel. De van arra is példa, hogy lemegyek egyet csak beszélgetni, és akkor nincsenek ilyen kötöttségek.

A TELJES INTERJÚT IDE KATTINTVA OLVASHATJA EL.

Forrás: Kaposvári Újság.hu