Jótékonysági operagálára várják az adakozni vágyókat

2011. október 8-án a Pécsi Operáért Alapítvány javára jótékonysági operagálát rendeznek városunkban. Az esemény kapcsán Gulyás Dénes operaénekes, a Pécsi Nemzeti Színház zeneigazgatója az alábbi gondolatokat tette közzé:

"Dicsőség és köszönet az elődöknek, akik létre hívták és életben tartották a Pécsi Nemzeti Színház opera-tagozatát. Az egykor volt remek társulat, mely száz és száz előadást énekelt, játszott végig, mára néhány remek, elhívatott énekművésszel és nagyszerű, elszánt kórustagokkal próbálja meg a lehetetlent és kísérli meg fenntartani, életben tartani az Operát.

Köszönet nekik ezért!

A Pécsi Operáért Alapítvány segíteni fog ebben az állhatatos munkában. Sőt a segítségen túl, fejleszteni hívatott a társulatot olyan fiatal művészekkel, akik a PTE Művészeti Karának opera-tanszakáról kerülnek ki. Beavató előadásokat, iskolai ismeretterjesztő produkciókat szervez. De ez csak akkor sikerülhet, ha mindez a szándék találkozik az Önök segítőkészségével.

Négyen, hazánk hírességei közül megtiszteltek azzal, hogy alapítóként letették névjegyüket:

Rost Andrea operaénekesnő
Marton László igazgató főrendező (Vígszínház)
Rátgéber László nemzetközi rangú mesteredző
Prof. Dr. Komlósi László Imre a PTE általános rektor-helyettese.

A társadalom életének legmeghatározóbb területeiről- művészet, sport és tudomány - érkeztek ők. 

A kurátorok pedig:

Dr. Hoppál Péter, Pécs Megyei Jogú Város közgyűlése, kulturális bizottságának elnöke
Neumayer Károly PTE.
Meláth Andrea PTE.
Prof. Dr. Kecskés László Andor PTE.

'A művészet a társadalom egyetlen gyógyszere, amely kigyógyítja abból, hogy más ellenében legyen önmaga mellett. A művészet célja, hogy segítsen ebben. Névvel, vagy név nélkül, de segítsen. Az ösztönök irányította földi létből az embert a művészet emeli ki. Tehát az irodalom, a festészet, a szobrászat az építészet és a zene. Valamint ezek szintézise a tudományokkal.
A világ legnagyobb művészete pedig mind közül, a zene. Ez a művészetek királynője. 
Anyagba sosem költözik, a legtöbbet mondja, láthatatlanul is láttat, és úgy jut el az emberekig, hogy közben nem ér le a földig.
De mindez olyan valami, amit csak akkor látok, ha látni akarok. Ha nem vagyok rá nyitott, ha nem akarom észrevenni, akkor számomra nem létezik, életemhez semmit nem ad. Az enyémhez adott. Sokat.' (Szepes Mária)

Ma már az a színház, amelyben hittünk, amikor befejeztük a Zeneakadémiát, és az élet, melyet elszánt hittel élni akartunk más, mint akkor volt. Hiányzik belőle valami. Hiányzik belőle a titok, a varázslat, a misztikum, a heroizmus, a lovagiság és - ahogyan Hermann Hesse írja, - az emberen túli nevetés a „csak azért is". Hiányzik belőle az érzés, amit akkor érzünk, ha templomküszöböt lépünk át.

A szépség, a megfoghatatlan, az 'ezt csak kevesen, és csak mi tudjuk' érzése. Hiányzik belőle az a fölött érzett öröm, hogy mások is így érzik, olyanok akik nem 'színház csinálók'. Mert adnunk ezt a csodát csak azoknak érdemes, akik nem szolgáltatást várnak tőlünk, hanem varázsos, szárnyaló, álomszerű, izgága utazást. 

Kérem, váltsák meg jegyüket erre az utazásra és segítsék a Pécsi Operáért Alapítványt, hogy majd sokan mások is jegyet válthassanak.

Gulyás Dénes"

EQM