Így vertek át száz éve egy egész várost, tökéletesen sikerült egy telefonbetyár vicce

2017. április 01. szombat 10:33

Így vertek át száz éve egy egész várost, tökéletesen sikerült egy telefonbetyár vicce

A telefonos zsiványkodás nagyjából egyidős a távbeszélő feltalálásával. Ennek estek áldozatul a mohácsiak éppen egy évszázaddal ezelőtt, amikor sokan várták Frigyes főherceget, aki végül nem érkezett meg. Lett is ribillió, keresték a tettest, bár siker nem koronázta az igyekezetet. A naptárat meg nem tanulmányozták időben az érintettek. 

Napfényes volt április első napja egy évszázaddal ezelőtt. Legalábbis a beszámolók, akkori lapok szerint jó volt az idő vasárnap, amikor egy meglehetősen meghökkentő, különös esemény végül nem történt meg. Egy olyan história bontakozott ki 1917-ben, ami akár ma is megeshetne.

A tavasz egyik korai napjának delén megszólalt a mohácsi folyamhajózási társaság  telefonja. Egy hang közölte, hogy Frigyes főherceg délután 3 órakor, a Dunán megérkezik a településre, méghozzá a Bellye nevű hajón. Ha pedig a főméltóságú úr ott lesz, akkor tesz egy körutat a városban is, majd szemlét is tart a bosnyák katonaság előtt. A helyi gyakornok szinte nem is bírta hajlongással kísérni a hír vételét. Amint a beszélgetés megszakadt, szaladt is az állomásfőnökéhez, Lositz úrhoz, aki még az ebédjét is megszakította a fontos bejelentés hallatán.

Nosza, neki is láttak kitakarítani a kikötőt. Mindenki tüsténkedett, ide-oda rohangált, miközben az érkező vendég neve bejárta az összes utcát. Tömeg verődött össze a várható kikötés helyen. A lakosság jelentős hányada izgatottá vált a váratlan események hallatán.

A bellyei birtok

Az uradalmat I. Lipót császár adományozta Savoyai Jenő hercegnek, a török felett aratott győzelem elismeréseként. A tulajdonos ott vadászkastélyt is építtetett. Miután egyenes ági örököse nem akadt, a terület a halála után koronabirtokká vált, 1780-ig. Az 1895-ös évben a Habsburg-családból Frigyes főherceg kezébe került az irányítás. A terület nagy része (78%-a) Trianon után a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került, míg 22%-a maradt Frigyesé, Magyarországon. Egyben, még a XIX. évszázad végén, hazánk akkori negyedik legnagyobb uradalmaként tartották számon, a maga 110 000 katasztrális holdjával.

A kikötőmester meg nem győzött bosszankodni, mert reggel nem borotválkozott meg, mivel nem sejtette a nap jelentőségét. Végül mégis akadt egy szakember, aki két koronáért délután is vállalta a komoly feladatot, a szőrtelenítést.

Idővel minden megoldódott, a sokadalom pedig nyújtogatta a nyakát, mert a tömegből elsőnek akarta megpillantani a déli irányból érkező vízjárművet. A pillanatra 15 órakor készültek. Ám délután négyig hiába toporogtak a helyükön, senki sem közeledett feléjük a folyón. A türelmük meg csak fogyott, mire valaki észbe kapott. Egészen pontosan Lositz, aki komoly pénzt áldozott a selymes arcbőréért.

Kapta magát, a telefonhoz szaladt, aztán kérte, kapcsolják neki Bellyét, ott is a főhercegi uradalmat. Azt mondták, a földbirtokos elindult, már két napja úton van. Ez lehetetlennek tűnt, de kiderült, nem Mohács volt az úti célja, hanem Bécsből utazott a déli frontra. Tekintve, hogy a nagy háború javában zajlott.

A megvilágosodás felért egy hatalmas erejű ütéssel. A ceremónia főszervezője alig tudott visszatámolyogni a nép közé, ahol elmondta, mindenki mehet haza, a vizit elmarad. Ezen egyesek jót nevettek, mások inkább szentségeltek. De még napokkal később is beszédtéma volt szerte a településen, milyen csúnya tréfának estek áldozatul a hiszékenyek.

A hatóságok megpróbálták kideríteni, ki lehetett a jókedvű elkövető, de nem akadtak  a nyomára. Arra a következtetésre jutottak, olyan személy volt a bolondozó, aki később maga is ott téblábolhatott a többiekkel, miközben magában jókat kacagott a rászedetteken.

Képünkön: Frigyes főherceg (balra).

Pucz Péter