Így rondítanak bele a pécsi belváros életébe a hajléktalanok - ez tényleg normális?

2016. július 21. csütörtök 17:57

Így rondítanak bele a pécsi belváros életébe a hajléktalanok - ez tényleg normális?

Vannak egészen jó fejnek tűnő fedél nélküliek is Pécsett. Meg igazán otrombák, zárt osztályra valók is. Van hajléktalan-rendelet, közterület-felügyelet és rendőrség is. Mégis megtörténhet, hogy egy agyament a Jókai téren, az egyik vendéglátó-egység teraszától pár méterre előkapja a micsodáját, aztán szembevizeli az elképedt közönséget. 

Néha jólesik csak úgy elrévedni az utcán, figyelni a belváros forgatagát. Fel-felbukkanak az ismerős arcok, János bácsi, a kosaras, a sörös hordókat izzadva cipelő szállítók, a cigarettázni az utcára húzódó szakácsok, pincérek;

S aztán persze a kéregetők, a hajléktalanok is feltűnnek menetrendszerűen. A legtöbbjük szintén nem ismeretlen, már tudom, mire számíthatok, ki, mit, mire kér. „Pénzt gyógyszerre". „Egy kis ennivalóra". „Aprót buszra". Lehet választani.

Vannak köztük egészen jó fejek is. Az egyik hobó kinézetű például soha nem kertel, megmondja kerek-perec, hogy ő bíz' kannás borra gyűjt, s mikor visszaszólok, hogy azt ne igyon, mert csak elhülyíti, kacsintással nyugtázza: „épp az a cél".

Viszont elképesztő fizimiskájú és viselkedésű tagok is megjelennek. A fejét abrosszal és/vagy lepedővel letakarva közlekedő férfi már csak azért nem szúr szemet legtöbbünknek, mert megszoktuk, de ha máshol kalandozna, biztos, hogy azonnal tárcsázná valaki a mentők számát.

Most azonban előkerült egy igazi futóbolond is. A jó hatvanas férfi minden délután lecuccol a Jókai tér egyik padjára, olyan letörölhetetlen vigyorral az arcán, hogy Batman is megirigyelhetné.

Így történt ez tegnap is. Éppen ittuk a kávénkat az egyik egység teraszán, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy az illető komótosan kihámozta lábát a cipő-zokni kombóból, majd felcsapta a pad ülőkéjére, s nekiállt pedikűrözni. Szanaszét repültek a méretes körömdarabok, majd következett a bőrkeményedések eltávolítása, hasonló műgonddal és következményekkel. Miután végzett a ballal, jött a jobb.

De még ekkor sem volt vége a műsornak. Mikor elkészült, felállt a padról, előretotyogott néhány lépést, pont felénk, a tömött terasz irányába. Aztán pár méterre az ott ülőktől, néhány centire az éppen arra járóktól egyszer csak elővette a micsodáját, s tulajdonképpen szembevizelte a közönséget, miközben a roppant bárgyú vigyor ekkor sem fagyott le az arcáról.

Egészen szürreális volt, annyira meghökkentő, hogy senki nem tudott szólni egy szót sem, mindenkiben megállt az ütő.

Minden bizonnyal azok a közterület-felügyelők is így lehetnek a dologgal, akik egy sarokkal odébb, a városházánál éppen akkor is azokat az autósokat macerálták, akik megálltak egy ki- beszállás erejéig a tiltott helyen, meg azok a rendőrök is, akik csípőre tett kézzel bámészkodtak a Jókai tér másik végén, gondosan másfelé nézve, nehogy érvényt kelljen szerezni a hajléktalanokat a belvárosból kitiltó rendeletnek.

Így aztán a mutatvány bármikor folytatódhat, akár már ma este is.

Képünkön: az ezúttal csak békésen üldögélő "tettes".

Máté Balázs - Fotó: Dittrich Éva