EKF után ERF

EKF után ERF... Ne ijedjen meg a Kedves Olvasó, nem ment el a szerző esze, hogy most elsőre érthetetlen betűszavakkal traktálni kezdi, és talán a halottak napja környéke sem a legtökéletesebb alkalom az ironizálásra. De ha egyszer a „nagy ötletet" éppen csütörtöki temetőjárás hozta...
Nyilván sok ezren voltak még hozzám hasonlóan a pécsi temetőben tegnap, akik a szűk belső utakon keresztül-kasul kacsázó autók miatt fejüket egyfolytában forgatva minden tizedik lépésnél a füves-sáros padkára kényszerültek. Ez csak úgy, gyalogosan talán nem is olyan vészes, azt meg akár magánügynek is tekinthetjük, hogy a két gyereknek is meg akartam már mutatni a nagypapa sírját, így mindezt két babakocsival tettem.
Az autók szerencsére szintén csak araszolni tudtak, úgyhogy módom, módunk volt bekukucskálni szinte mindnek az ablakán: egytől egyig ott ékeskedtek a szélvédő mögött a rokkantigazolványok.

Azt már csak hazaérve olvastam saját lapunkban, a Pécsi Újságban, hogy mindez nem is lehetett volna másként, hiszen elsején csak őket engedték be gépkocsival - de nem is ez az igazán érdekes.

Hanem ez az óriási mennyiség! És, hogy azon a néhány, valóban szemmel láthatóan idős, beteg, olykor egy-egy mankót az ablaknak támasztó utassal érkező autó mellett a „rokkantak" nagyobbik része kívülről határozottan fiatal, egészséges, sőt, fitt benyomást keltett. Sok esetben a kocsiból kiszállva be is igazolódott, hogy sem nekik, sem utasaiknak se keze, se lába nem hiányzik - ahogy ezt különben a belvárosi parkolókban is rendszeresen megfigyelhetjük.

Aztán, ahogy a mérgem lassan párologni kezdett, arra gondoltam, ilyen irdatlan mennyiségű „mozgássérülttel" nem lenne-e érdemes megpályáznunk az Európai Rokkantak Fővárosa 2010 címet is. A konkrét projekt még részletesebb kidolgozásra szorul, de az idő úgysem számít - amint ezt az EKF példája ragyogóan mutatja.

Szűcs Zsolt