A vásárcsarnok népszerű árusa, Kovács Petra vegetáriánus, mégis mindent tud a füstölt árukról

2026. március 22. vasárnap 10:53

A vásárcsarnok népszerű árusa, Kovács Petra vegetáriánus, mégis mindent tud a füstölt árukról

A csípős humoráról is ismert ír származású író, George Bernard Shaw egyszer kijelentette: „Azért, mert nem tudok tojást tojni, még tudom, milyen a záptojás." A meggyőződéses növényevő Kovács Petra példája szintén igazolja a szerzőt. Mert húst ugyan nem tesz a tányérjára, de azért még árulhatja a pécsi vásárcsarnokban. Sőt, sonkavásárlási tanácsokat is tud adni, ami húsvét előtt jól jöhet sokaknak.

 

Még a régi csarnokban kezdte kereskedői pályafutását, azt is szerette. De az új csarnok sokkal világosabb, látványosabb, tágasabb Petra szerint, ami vonzza a vevőket. A Spájz néven ismert füstöltáru-szaküzlet is ilyen, a volt Domus áruház felőli oldalon. Ott a vevők gyakran tesznek fel kérdéseket, amikre illik is felelni.


- A bolt, amit vezet, megjelenésében szép, ráadásul a kínálat röviden szólva pazar. Mindent megkóstolt már?

- Nem szoktam nagydobra verni, de mintegy két évtizede elkötelezett vegetáriánus vagyok - leplezte le önmagát Kovács Petra. - Anyukám szerint kislánykoromban alakult ki bennem, ehhez tartom magam. A halat sem eszem meg, de azért a tejet, a tejtermékeket, a tojást nem száműztem az étlapomról.


- Puff neki, megérkeztünk a zsákutcába!


- Nem egészen, mert amit kínálunk az üzletünkben a munkatársaimmal, arról azért, remélem, sokat tudok. Hosszú ideje figyelem a törzsvásárlóink szokásait, véleményüket, amit megjegyzek. Már csak azért is, mert a hagyományos, sváb ízvilágú készítmények esetében sem megengedett a minőségi ingadozás. A sótartalom, a csípősség, a keménység, minden más befolyásolhatja az elégedettséget. Ha kifogás, panasz, de inkább elégedettség hangzik el, azt továbbítanom kell a szakembereink felé. Az értékesítés nem csak a mérésből, fizetésből áll, hanem az eszmecserék is a részei. Feltéve, hogy az nem megy a sorban állás rovására, mert az meg a várakozókkal szembeni szakmai tiszteletlenség.


- Ezek alapján milyen sonkát ajánlana a feltámadás ünnepe előtt?

- Az attól is függ, hány személyről van szó. Egy egyedülállónak nyilván kisebb sonkát kínálnék. Egyéni ízlés dolga, ki, mennyire kedveli a zsírosabb, meg a húsosabb falatokat. Az idősebbek a fele-fele megoldást részesítik előnyben, de a fiatalabb korosztály már inkább a húsosabb darabokat keresik. Az bizonyos, a népi bölcsesség úgy tartja, ahány kilogramm, annyi órán keresztül kell főzni, de lassú tűzön. Ha szétfő, akkor könnyen szétesik, megváltozhat az állaga. Amúgy a mi fűszerezésünk, tradicionális pácolásunk sikert szokott aratni.

Névjegy

A Pécsett, 1991-ben született Kovács Petra a helyi, Radnóti Miklós Közgazdasági Szakközépiskolában érettségizett. Könyvelőnek készült, de az élet kissé azért átrendezte a helyzetét. Már tizenhárom éve a vásárcsarnok a munkahelye, a Spájzban három esztendeje kínálja a finom falatokat. Hajnalban, fél négykor kel, a csarnoki munka korai műfaj. Már akkor sem tud sokáig aludni, ha nem kell elindulnia az üzletbe. Szabadidejében szeret kerékpározni, nagy túrákat tenni, hegyeken, völgyeken át, akár a Balaton körül is.

- A füstölés sokat számít?

- Rengeteget! Kemény fával, bükkel kezelve lesz a legjobb, mindenki arra esküszik, a mi munkatársaink is azt használják az üzemünkben.


- Valaha megszámolta, mennyi fajta dolgot rejtenek a pultok?

- Füstölt áruból legkevesebb harmincféle termék akad nálunk, ha mindent tételesen, külön nézünk. Nincsen olyan portéka, ami felénk ne lenne. Az ünnepek előtt hosszított nyitva tartással várunk mindenkit, hogy legyen idejük beszerezni a szükségleteiket. A törzslátogatói hűség talán igazol minket. Pörögni muszáj, nincs helye mesének!

- A húsvét a forgalomban mindent „üt"?

- Valóban, a tavaszi vallási ünnep előtti érdeklődés kiemelkedő szokott lenni. Ilyenkor megváltozik a kereslet is, a hétköznapibb füstölt áruk helyébe más készítmények lépnek. Előkerülnek a hat-nyolckilós sonkák, de a csülkök népszerűsége is megugrik jelentősen.

 

Pucz Péter - Fotó: Löffler Péter