Lengyel három góljával nyert a PMFC

2007. november 10. szombat 20:47

Mint két hete, az első félidőben ismét borzalmas focival rukkolt elő a PMFC a Gyirmót ellen. És, mint két hete, a szünet után most is megtáltosodva fordított, és nyert 3-2-re. Igaz, ehhez a csereként beállt Lengyel három parádés fejese is kellett.

PMFC - Gyirmót
3-2 (0-2)

Labdarúgó NB II., 14. forduló. Újmecsekalja, 700 néző. V.: Sulyok.
PMFC: Sólyom - Kalmár, Racskó, Lantos, Kanizsai - Sipos, Mile (Luczek, 37. p.), Gulyás G. (Horváth Zs., 46. p.), Wittrédi - Rompos, Bozori (Lengyel, 60. p.).
Vezetőedző: Nagy Tamás.
Gyirmót: Boros - Varga G. (Burányi, 83. p.), Kozmér, Radics, Szabó Cs. - Baumgartner, Pék (Tóth N., 83. p.), Horváth R., Nagy L. (Török, 78. p.) - Oross, Szabó Zs.
Vezetőedző: Hannich Péter.
Sárga lap: Lantos, 67. p., ill. Radics, 44. p., Boros 56. p.
Szögletarány: 7:3.

26. p.: Az Orossal történt kényszerítő után Nagy L. adta be a labdát az alapvonalról, Szabó Zs. pedig 4 méterről az üres kapuba gurított: 0-1.

33. p.: Nagy L. jobb oldali szöglete nyomán Oross ugrott föl az érkező labdára és 8 méterről a hálóba biccentett, közben összekoccanva Mile fejével is, aki a földön maradt, majd pár perc ápolás után cserét kért: 0-2.

56.p.: Büntetőt hibázott a PMFC! Bozori ívelt Rompos elé, aki futtában átesett a kivetődő hálóőrön. Sulyok bíró a 11-es pontra mutatott, majd a kapusnak - érthetetlen módon sárgát adott. Hiszen ha valóban elkaszálta Rompost, azért utolsó emberként, gólhelyzetben piros járt volna - ha nem, akkor pedig büntető sem...

70. p.: Varga G. ajándék labdájával Horváth Zs lépett ki, ő Lengyelhez továbbított, aki a kapu bal oldalába fejelt: 1-2.

80. p.: Luczek jobb oldali szögletére ismét Lengyel érkezett, és 3 méterről fejjel a hálóba csúsztatott: 2-2.

81. p.: Már a középkezdés után labdát szereztek a pécsiek: Wittrédi újból a fölfutó Lengyelt találta meg, aki jól vette észre a kifelé mozduló kapust, és fejjel pallérozottan a léc alá emelte fölötte a labdát: 3-2. Mesterhármas!

„Egy infarktust már kaptam a PMFC miatt, nem sokon múlt, hogy a második ma érkezzen el. Ilyen pocsékul, mint az első félidőben, talán még sohasem láttam játszani a csapatot, az orvosom éppen az ilyen traumáktól tiltott el örökre. Aztán, ahogy a szünet után fordítottak! Hát, le a kalappal!", hallhattuk a meccs után a klubházban Baracs Ferenc kesergését és ujjongását egy mondatba sűrítve. Márpedig a piros-feketék egykori elnöke a PMSC alapítása óta bábáskodik a csapat körül, lehet tehát összehasonlítási alapja...

Szavai valóban jól jellemezték a két félidő kettősségét, hiszen az első 45 perc alapján nem sok jelölés érkezhetett volna rájuk az Aranylabdára. Ne szépítsük, a 60. perc után már éppen a vitriolos üvegek tetejét kezdték lecsavargatni a zsurnaliszták a sajtóhelyen, amikor Lengyel személyében megérkezett a megváltó a zöld gyepre.

És valóban, a különlegesen jó napot kifogó csatár (ha osztályoznánk, minden bizonnyal 9-est érdemelne) mellett többek játéka alakult át gyökeresen az addigiakhoz képest. Mintha csak egy varázsige hangzott volna el a szépítő góllal, úgy táltosodott meg a gárda, és vette át teljes mértékben az irányítást a játék fölött.

Lassan az addig kórusban anyázó közönség hangja is enyhült, hogy aztán a lefújáskor már „szép volt, fiúk"-kal ünnepelje „kedvenceit"... Hiába, a pécsi szurkoló lelke a római császárokéhoz hasonlatos: a győztes koszorút kap, de jaj a legyőzötteknek...

Nagy Tamás: - Akinek korán halálhírét keltik, hosszú életű lesz...

Hannich Péter: - Az eleje a mienk volt, de még nem bírjuk a sorozatos szerda-szombati terhelést, a szünet után a pécsiek fölénk nőttek.