Rövidesen eldől, megmaradhat-e a kínálatban a kommunikáció szak Pécsett

Április 15-ig vizsgálja felül a szaktárca a tapasztalatok alapján, hogyan csökkenthetik vagy módosíthatják-e az egyetemi képzések számát. Korábban elterjedt a hír, hogy a kommunikáció szakot is fenyegeti a megszüntetés, de ezt később az illetékesek határozottan cáfolták. A kérdés azonban továbbra is ott lebeg, mit hoz a jövő? Miután a Dunántúlon egyedül a Pécsi Tudományegyetem kínálatában szerepel a kommunikáció- és médiatudomány szak, dr. Szijártó Zsolt tanszékvezetővel az egyetemi képzéssel kapcsolatban kialakult helyzetről beszéltünk.

- A képzési rendszer tíz év utáni felülvizsgálata jogos és ésszerű - vélekedik a tanszékvezető. - Az viszont már  hiba, hogy nem alakult ki semmiféle szakmai megegyezés arról, hogy mi alapján minősítik a különböző szakokat. Úgy kezdődött, hogy február 25-én összehívták a bölcsészkarok dékánjait azért, hogy a felsőoktatási törvény tervezetéről beszéljenek. Legnagyobb meglepetésükre nem ez volt a téma, hanem a helyettes államtitkár egy prezentációt mutatott be a szakstruktúráról, az átalakítás elveiről. Ebben a prezentációban bizonyos szakok más színnel voltak jelölve, mint a többiek. Ezek voltak a nemkívánatosak. Egy másik dokumentum pedig ezt a javaslatot próbálta meg alátámasztani, az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. vizsgálataira támaszkodva mutatta be, milyen a szakok munkaerő-piaci, elhelyezkedési mutatója. Itt az ellentmondás az volt, hogy bizonyos fakultások, így a kommunikáció is kifejezetten jó - átlagban 62 százalék fölötti - elhelyezkedési mutatókkal rendelkezett a többivel összehasonlítva. A kérdésre, miért pont ezeket akarják ellehetetleníteni, azt válaszolták, hogy a kormányzati közvélekedés nem volt kedvező e szakok esetében. Ez így megfoghatatlan, ki az, mi az a kormányzati közvélekedés. Az elmúlt 3-4 évben a szakon állandósult a létszám. Nem szűntek meg képzőhelyek.  A Dunántúlon most már csak nálunk lehet kommunikáció alap- és mesterszakot végezni.  Egy-egy évfolyamon 30-40 hallgató van, egyharmaduk megy mesterszakra tovább. Ez egy jó arány. Most, hogy kialakult ez a létszám, nem kellene riogatni a szülőket azzal, hogy megszűnik a szak, különösen nem a felvételi jelentkezések idején, egy érzékeny időszakban.

- Úgy tudni, a kamarák kezében van a döntés, hogy milyen szakmákat preferáljanak 5-10 év múlva.
- Ez is azt mutatja, hogy  az egész folyamat átgondolatlan. Például a Magyar Akkreditációs Bizottság, amely engedélyezi az egyes szakok alapítását és indítását, nem vesz részt ebben a folyamatban, ugyancsak kimaradt a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája is, pedig nem mindegy a hallgatóknak, hogy Magyarországon tanulnak kommunikációt vagy legközelebb Grazban, esetleg Kolozsvárott. Az is tisztázatlan, hogy milyen szakmai szervezetek hogyan tudják elmondani a véleményüket.  A dékánok már az ülésen tiltakoztak, rámutattak, hogy a diplomakövetések pont e szakok esetében jó eredményeket hoztak. A közelmúltban a kommunikációt oktató egyetemekkel közös állásfoglalást nyújtottunk be a minisztériumba, ebben összefoglaltuk érveinket, valamint megcáfoltuk a képzéssel szemben felhozottakat. Aztán az érvek hatására a  minisztérium úgy gondolja, Magyarországon mégiscsak szükség van médiakommunkációs képzésre, éppen ezért visszavonták az előterjesztésüket, s azt ígérték, hogy április közepén letesznek egy végleges tervezetet.

- Az Egyesült Államokban és számos európai országban a médiahasználatot, -értést már az általános iskolákban bevezetik az oktatásba. A legtöbb helyen nem különálló szak, hanem a többi képzési forma része, annyira nyilvánvalóan szükséges. Ugyanakkor sokan vélekednek úgy, hogy itt Pécsett túlzottan elméleti a képzés, sok a megfoghatatlan tantárgy.
- Mi lépést tartunk az interneten, a közösségi oldalakon zajló kommunikációs forradalommal is. De a buktatók ott kezdődnek, hogy az állam gyakorlatilag kivonult ebből a képzésből. Az utóbbi három évben nem volt állami ösztöndíjas hallgatónk, mert olyan mértékben megemelték a ponthatárokat, hogy képtelenség bejutni. Az egész országban 13-14 diákot vettek fel államilag finanszírozott helyre, kizárólag Budapesten. A képzést tehát a szülők finanszírozzák, így a társadalmi igazságtalanságot csak gerjeszti, hogy az végezhet, aki jó anyagi körülmények közül jön. A másik sarkalatos pont az egyetemeken oktatók között is, hogy milyen legyen az elméleti és a gyakorlati munka aránya a kommunikációs képzésben. Kezdettől az a véleményünk, hogy ezt a szakmát kint lehet megtanulni, a gyakorlatban. Az egyetemnek szerintünk az a dolga, hogy egy mély és állandóan megújulni képes tudással lássa el a hallgatókat az összefüggésekről, háttér-információkról, magát a szakmát pedig tanulják meg azokon a képző-gyakorló helyeken, melyekkel kapcsolatunk van. A magyar médiapolitika az utóbbi 4-5 évben gyakorlatilag fölszámolta a különböző regionális médiaműhelyeket, Pécsett bezárta a Magyar Televízió Körzeti Stúdióját, majd a Magyar Rádió Regionális Stúdióját. Alig maradt olyan műhely, ahol el lehetne ezt a szakmát sajátítani, hasonló a helyzet az összes vidéki egyetemen. 

- Milyen szakmákat tud az itt végzett hallgató választani?
- Aki újságíró szeretne lenni, számukra főleg az online médiumok kínálnak elhelyezkedési lehetőséget, kisebb városokban az önkormányzatoknál tudnak ellátni különböző kommunikációs feladatokat, sokan szóvivők, PR-osok lesznek. Egyre többen kezdenek vállalkozásba, hoznak létre különböző internetes-kommunikációs cégeket. Már tanulmányaik idején is sokan dolgoznak, ez jelentősen javítja a későbbi elhelyezkedési esélyeiket.

Képünkön: dr. Szíjártó Zsolt tanszékvezető.  

Hárságyi Margit - Fotó: Dittrich Éva