Pécsieket ismertek el Kossuth- és Széchenyi-díjakkal, Érdemrenddel

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulójának alkalmából állami elismeréseket adott át Áder János köztársasági elnök, amelyekből pécsi, pécsi kötődésű szakemberek is részesültek. Bércesi Ferenc a Magyar Érdemrend nagykeresztjét, Hebling János és Kovács L. Gábor Széchenyi-díjat, Bachman Gábor Kossuth-díjat vehetett át az ünnep alkalmából.

Magyarország köztársasági elnöke - a kormány előterjesztésére - nemzeti ünnepünk, március 15. alkalmából a Magyar Érdemrend nagykeresztje (polgári tagozata) kitüntetést adományozott Bércesi Ferencnek, a megyei kormányhivatal nyugalmazott főigazgatójának.

A kitüntetést Bércesi Ferenc, címzetes egyetemi docens a közigazgatásban végzett több évtizedes kimagasló színvonalú tudományos és oktatói munkája, valamint a közigazgatási jog tudományos igényű művelése és a jövő közigazgatási jogászképzése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként kapta.

Magyarország köztársasági elnöke - a kormány előterjesztésére - nemzeti ünnepünk, március 15. alkalmából a Széchenyi-díjat adományozta Hebling János fizikusnak, a Magyar Tudományos Akadémia doktorának, a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kara Fizikai Intézete igazgatójának, egyetemi tanárnak az egyciklusú nagy intenzitású terahertzes impulzusok előállítása és alkalmazása terén elért kimagasló eredményei, valamint a nemlineáris optikában és lézerfizikában végzett több évtizedes iskola- és műhelyteremtő tevékenysége elismeréseként.

Hebling János 1954. május 9-én született Zircen. A szegedi József Attila Tudományegyetemen végzett 1978-ban, majd doktori címet szerzett 1981-ben. Első kutatási területe - 1978 és 1987 között - a rövid fényimpulzusok előállítása volt nitrogénlézerrel és excimerlézerrel, gerjesztett festéklézerekkel. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Lézerfizikai Tanszék Kutatócsoportjával fejlesztette ki az első hazai excimerlézert, amiért 1987-ben MTA Ifjúsági díjat kaptak. 1992-ben lett a fizikatudomány doktora, 2003-ban védte meg MTA doktori értekezését. 1988-tól napjainkig ultrarövid fényimpulzusok előállításán kísérletezik módus-szinkronizált festéklézerrel, ezeknek az impulzusoknak az erősítése és alkalmazása, haladóhullámú erősítők vizsgálata kutatásának tárgya. 1993-tól ultrarövid fényimpulzusok előállításán kísérletezik Ti-zafír lézerrel és optikai parametrikus oszcillátorral. Kutatásának fő iránya ezeknek az impulzusoknak az alkalmazása a szilárdtest-fizikai és biofizikai kutatásokban, illetve az optikai parametrikus oszcillátorok elméleti tanulmányozása.1998-tól az ultrarövid THz-es impulzusok előállításával foglalkozik. 1988-ban megkapta a Fizikai Szemle Nívódíját, 1992-ben a Selényi Pál Díjat, illetve 2000-ben Széchenyi professzori ösztöndíjas lett.

Magyarország köztársasági elnöke - a kormány előterjesztésére - nemzeti ünnepünk, március 15. alkalmából a Széchenyi-díjat adományozta Kovács L. Gábor laboratóriumi szakorvos, neuroendokrinológus, akadémikus részére.

Kovács L. Gábor 1948. március 15-én született Pécsen. 1972-ben a Pécsi Orvostudományi Egyetemen (POTE) szerzett orvosi diplomát, 1987-től az orvostudomány doktora. 2004-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2010-től rendes tagja. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpontjának elnöke, egyetemi tanár. Tudományos munkássága alapvetően kórélettani jellegű, a függőséggel kapcsolatos laboratóriumi paraméterek diagnosztikus jelentőségének vizsgálata. A Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság elnöke. 2001-ben az Európai Laboratóriumi Szövetség elnökségi tagjává választották. 2005-ben a Cseh Purkinje Orvostudományi Társaság, 2007-ben a Horvát Klinikai Biokémiai Társaság is felvette tagjai sorába. 1970-től napjainkig (egyedül vagy társszerzővel) több mint 600 tudományos közleménye, több mint 10 könyve jelent meg. Véleménye szerint az orvos-biológia területén leáldozott a magányos kutatók korszaka. Legjelentősebb eddigi díjai: a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1998), az Amerikai Klinikai Kémiai Társaság (AACC) Nemzetközi Díja (1999), Akadémiai Díj (2002), Szent-Györgyi Albert-díj (2003).

Magyarország köztársasági elnöke - a kormány előterjesztésére - nemzeti ünnepünk, március 15., az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kezdetének, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja alkalmából Kossuth-díjat adományozott Bachman Gábor építésznek. A Balázs Béla-díjas építész, dizájner 1952. június 24-én született Pécsen. 1977-ben diplomázott az Iparművészeti Főiskola belsőépítészet szakán. 1977-1991 között a Magyar Filmgyártó Vállalatnál díszlettervezőként, 1979-1985 között Bódy Gábor felkérésére az első magyar art directorként is működött. Ő volt a látványtervezője Bódy Nárcisz és Psychéjének (1980), a Kutya éji dalának (1983) és a rendező Hamlet-tévéfilmjéhez (1981) is ő tervezett díszletet. Első hazai építészeti munkáját, a szigetszentmiklósi Munka-Tett Kocsmát (1986) nem sokkal később lebontották. 1989-ben Rajk Lászlóval közösen tervezték Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének térinstallációját a Hősök terén. 1990-ben ő készítette a Lónyay utcai NA-NE Galéria homlokzati és belsőépítészeti terveit. Külföldön először 1988-ban a Velencei Építészeti Biennálén az első kelet-európai építészek között mutatkozott be installációival és videoprogramjaival. 1996-ban ő képviselte Magyarországot a VI. Nemzetközi Építészeti Biennálén, ahol a Semmi Építészete című projektjével hívta fel magára a szakma figyelmét. Építészeti tervei, elképzelései eddig elsősorban Kínában, az Egyesült Államokban és Németországban valósultak meg. Számos kiállításon, nemzetközi projektekben (Mirage City, Balance Building, ZIPPházak) vett részt. 1991-től szabadúszóként dolgozott, 1997-ben Gábor Bachman Architects néven saját irodát alapított. Művészetét 1988-ban Balázs Béla-díjjal, 1993-ban Nagy Imre-emlékplakettel ismerték el.

EQM/MTI - Fotó: Bruzák Noémi