Tizennegyedik alkalommal rendezik meg idén a Pécsi Országos Színházi Találkozót. A csütörtökön kezdődött és jövő vasárnapig tartó rendezvény versenyprogramját a szakma mellett a nézők közül kisorsolt képviselők is véleményezik. A háromfős közönségzsűri egyik tagjával, a mohácsi Rafa-Gyovai Dániellel (képünkön) a második nap után beszélgettünk.

- Mióta érdeklődik ennyire a színház világa iránt? Mikorra tehető a vonzalom kialakulása?

- Gyakorlatilag gyerekkorom óta színházba járó és színházszerető ember vagyok. A lehetőségeimtől függően nem csak Pécsre, hanem Kaposvárra vagy akár Budapestre is elmegyek megnézni egy-egy darabot. Sőt, amatőr színészként is több alkalommal kipróbáltam magam. A POSzT-os zsűrizés évek óta érlelődött bennem, de azzal hessegettem el a gondolatát, hogy talán még soha nem nyertem semmit, itt pedig sorsolják a tagokat.

 

- De idén megpróbálta és bejött. Pontosan hogyan lehet bekerülni a zsűribe?

- Meg kell tekinteni egy adott előadást a Pécsi Nemzeti Színházban, ahol egy jelentkezési lapot tölthetnek ki a pályázók. Ezek a lapok egy gyűjtőedénybe kerülnek, és onnan húzzák ki a neveket másnap. Elhatároztam: ha lesz még jegy arra a bizonyos előadásra az előtte lévő napon, akkor elmegyek és megpróbálom. És volt még két-három jegy, a szerencse pedig nekem kedvezett.

- Hány tagú a közönségzsűri?

- Hárman vagyunk, rajtam kívül még két pécsi hölgy a tagja.

- Mindenki megnéz minden előadást?

- Igen. Ráadásul ugyanazt a konkrét előadást kell megnéznünk abban az esetben, ha egy darabot kétszer is játszanak. Tehát nincs olyan, hogy valamelyikünk másik időpontban tekinti meg a produkciót. A szakmai zsűri is azon az előadáson van jelen, amelyiken mi.

- Hogyan kell elképzelni a zsűrizést? Van egy ív, amin ikszelni, pipálni, vagy osztályozni kell előre megadott szempontok alapján?

- Nem, semmi ilyesmiről nincs szó. Mindenki a maga módján dolgozza fel az élményeit. Én például egy blogot vezetek, ahol leírom, hogy milyen benyomásaim vannak az előadással kapcsolatban. Úgy tudom, a hölgyek otthon jegyzetelnek, de előadás közben egyikünk sem.

- Van súlya a közönségzsűrizésnek, számít a három tag véleménye is.

- Mi egy díjat fogunk kiadni és nincs meghatározva számunkra, melyik lesz az a kategória. Szabad a döntés, ránk bízták. Nyilván lesznek még egyeztetések, de három előadás után már most úgy érzem, nagyon nehéz dolgunk lesz. Azt érzékelem, nem mindenben egyezik az ízlésünk, de ez erről szól. A közönségzsűrinek - véleményem szerint - nem a szakmaiság a feladata, hanem a közönség leképezőjeként a közönség szemszögéből kell eldöntenünk, hogy melyik előadás tetszhet.

- Akad olyan darab a kínálatban, amit kiemelt érdeklődéssel vár?

- Az előzetes információk alapján nagyon kíváncsi vagyok a Vörös című darabra, ez a Katona József Színház és a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának közös munkája, illetve első körben nagyon érdekel még a Woyzeck a Miskolci Nemzeti Színháztól. De több program is van, ami figyelemreméltónak ígérkezik.

- A zsűritagságból fakadóan kötelező darabokon kívül megnéz mást is?

- Persze, nagyon jól érzem itt magam és nem csak a versenyelőadásokon veszek részt, hanem az OFF-programokon is. Nagyon nagy örömmel tölt el, hogy a jegyek általában gyorsan elfogynak. Igazán jó dolog, hogy az emberek áldoznak ilyesmire a mai világban, hogy ennyien tartják fontosnak a kultúrát. Aki teheti, jöjjön el mindenképpen, mert különleges élményben lesz része.

Cserdy Áron - Fotó: Kálmándy Ferenc