Lazacos? Kéksajtos? A pécsi csokimester, Kántor Éva fantáziát is kever a tégelyekbe

2020. május 10. vasárnap 10:46

Léteznek a megszokott ízek, színek, töltelékek a csokoládék világában. Meg olyanok, amiket Kántor Éva talált ki, néha bizony elég komoly „fantáziát is belekeverve" a tégelyekbe. Természetesen a klasszikus hagyományokat nem lehet teljesen felrúgni, de lelhetők olyan utak, amerre a szakma még nem kalandozott el. Mindig érdemes kísérletezni, bár kockázatokat is rejt egy boszorkánykonyha.

Ha csokoládékról, kakaóbabokról esik szó, akkor bizony a csokikért rajongó hölgy felélénkül. Érződik minden mondatán, nagyon szeret foglalkozni a témával, amiben alaposan el is mélyedt. Már az is érdekesség, hogy az üzlete, műhelye, a pécsi Bálicsi úton, egy korábbi autómosó helyén született meg. Mondjuk a csokoládégyártás is sok mosogatással jár, de más egyéb átfedés aligha akad a két iparág között.

- Kedvtelésből nagyon régen foglalkozom csokoládékkal, de szakma, pontosabban inkább hivatás csak pár éve lett belőle - árulta el Kántor Éva. - Rengeteg szakácskönyvet gyűjtöttem össze évtizedek leforgása alatt. Később azonban már az édességekkel foglalkozó szakirodalmat kezdtem olvasgatni. Mostanra egy kisebb szekrény tele van csak az utóbbiakkal.

- Ezek szerint, ha nem is véresen, de komolyan műveli a tudományt?

- Vettem részt több tanfolyamon, tanulmányoztam gyártási eljárásokat. Felkerestem gyárakat, kisebb manufaktúrákat itthon, meg külföldön egyaránt. De a kakaóbab termőhelyeit úgyszintén meglátogattam. Ezek a tanulás fázisai, bár ebben akad némi utánzás is.

Névjegy

Barcson, 1962-ben született Kántor Éva. A középiskolát már Pécsett végezte. Utána a Tanárképző Főiskolán szerzett diplomát, magyar-orosz szakon. Egy felnőtt fia van. Elváltként kezdett bele a csokik gyártásába. Eltökéltségét jelzi, hogy a cukrász szakmát is kitanulta. Mostani feladataiban élete párja, Ottó segíti, aki nem főállású, csak kedvtelésből vesz részt a tevékenységben. Éva szerint nagyon ügyes. Ráadásul remekül kóstol!

- De a kreatívok elkezdik járni a maguk útját is, ha jól sejtem.

- Számomra természetesnek tűnt, hogy alkotni akarok. Formavilágban, meg az ízek kavalkádjában egyaránt. A próbálkozás néha drága mulatság, mégis megéri. A fehér alapanyaggal teljesen más módon kell bánni, mint a barnával. Ezeket a tapasztalatokat ingyen nem adják. Bár, azért a különböző masszák nem minden esetben vesznek kárba.

- Akadnak furcsa íz világok, vagy csak szokás kérdése az egész?

- Az aszalt szilvás, pálinkás desszert megkedveltetése nem számított nehéz szakmai feladatnak. De a lazacos, kaviáros, kéksajtos fajta már nehezebb diónak tűnt. Fontos azonban ebbe is energiát fektetni, feszegetni a határokat. Mert egy fokhagymás variáció nem aratott osztatlan sikert azok táborában, akik első alkalommal kaptak belőle falatokat. Volt olyan ismerősöm, aki szerint megrázó élmény volt számára az eset, mások meg jónak, érdekesnek, izgalmasnak minősítették a gyártmányt. A könnyed, gyümölcsös zamatokkal persze könnyebb megnyerni az érdeklődők bizalmát.

- A formarendszer talán egyszerűbb ügy lehet.

- Valamikor alig akadt pár öntőformám, ma meg 400-nál járok. A vásárlók igénylik a változatosságot, az alakok között is. Nekünk meg igazodnunk kell a piaci igényekhez.

- Mindez felér egy játékkal, nem csak gyermekek számára.

- Rendezünk műhelylátogatásokat, ahol az érdeklődők kipróbálhatják a készítés mesterfogásait. Egyszerre akár tízen is megismerkedhetnek a részletekkel. Nyilván más élmény azt harapni, amit az ember a két kezével alkotott meg, nem csupán levette egy nagyáruház polcáról.