Ha már egyszer találkoztak, most újra összefutnak a madárijesztők a szőlőhegyen

Tavalyi első randevújuk után vasárnap újra találkoznak a madárijesztők a mohácsi szőlőhegyen. A már országos hírnévre szert tett, rendhagyó találkozó célja a madárijesztő-készítés hagyományának folytatása és újraértelmezése. A vasárnap négy órakor nyíló szabadtéri tárlaton helybeli képzőművészek munkáit is láthatjuk Sárkics Eszter szőlejében.  

Első pillantásra meghökkentő, nem a néhol még látható kalapos-kabátos, a termést dézsmáló madarak elriasztására szolgáló alkalmatosságokat láthatnak azok, akik ellátogatnak a mohácsi szőlőhegyre, Sárkics Eszter birtokára. 

A vasárnap megnyitóra készülő alkotók ott jártunkkor ellenben minden más anyagot felhasználva készítették a madárijesztőiket: fém, fa, régi biciklikerék, műanyag és sok egyéb holmi változott át munkájuk nyomán.

- Épp ez a lényeg - magyarázta Sárkics Eszter, a Budapesten élő, ámde mohácsi születésű főszervező -, régen is azokat a dolgokat használták fel a madárijesztők készítésére, amelyeket helyben találtak, és már másra nem voltak jók. Fontos, hogy jól helyettesítsék távollétében a gazdát, adjanak valamilyen hangot, tükröződjön rajtuk a fény, és az se baj, ha mozog valamelyik részük.

A cél, hogy folytatódjon a madárijesztők-készítésének hagyománya, reprodukálása és újraértelmezése, tehát a hagyományőrzésen túl a téma művészi feldolgozása és újragondolása.

- Az itt dolgozó művészeket, alkotókat a közös munka örömével szeretnénk lelkesíteni. Háromnapos „workshopon" biztosítjuk az alkotás körülményeit, cserébe az itt készült kreációkat, a madárijesztőket a meghívott képzőművész alkotók a rendezvényünk számára felajánlják, jogdíjmentesen. Az elkészített madárijesztőket a szabadban, a természetes és a valódi környezetükben mutatjuk be egy hónapon keresztül, ugyanúgy, mint az első rendezvényünkön, háttérben a szőlőheggyel, jó rálátással az 56-os autóútról. Ezután a helyi szőlősgazdák választhatnak belőlük.

Sárkics Eszter egyébként örökölte a szőlőbirtokot és a hozzátartozó présházat. Utóbbiban a vendéglátók szíves kalauzolása mellett szintén érdemes szétnézni: minden a múlt tiszteletéről árulkodik, a régi tárgyak eredeti állapotukban díszei a helyiségnek, s bizony szinte mesélnek a múltról.

Maga a Szabadtéri Madárijesztő Találkozó már a tavalyi, első alkalommal országos hírnévre tett szert, felkapta a sajtó, s egy népszerű televíziós show-ban is bemutatták a rendezvényt.

- Mi ilyesmire nem is gondoltunk, azzal sem foglalkoztunk, hogy máshol van-e ilyen - avat be a kezdetekbe a szintén éppen komoly munkában lévő fiatal mohácsi alkotó, Tatai Tibor. - Egyszerűen csak jól szerettük volna érezni magunkat, és készíteni valami olyasmit, amit eddig nem csináltunk. Ennyi az egész.

T  

Hogy mennyire emlékezetesre sikerült az első találkozó, jelzi az is, hogy sztorik egész sora őrzi, hogyan készültek akkor a madárijesztők. Balázs Balázs szobrászművész például egyszer csak láncfűrésszel a kezében jelent meg, s azt kérdezte, kivághatja-e a telken álló, már élettelen mandulafát. Kivághatta. Aztán a mohácsi művész, Szigeti Szabó János, „Guszti" több napon hántotta le róla a kérget, majd ismét Balázs Balázs vette munkába a fát, míg végül elkészült a most is látható szerkezet.

Ezt, és a többi alkotást bárki megnézheti. Vasárnap délután négy órakor Csonka-Takács Eszter, a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság igazgatója nyitja meg a találkozót.

Címlapképünkön: Sárkics Eszter az egyik madárijesztővel.

Máté Balázs - Fotó: Dittrich Éva