Czakó Gábor a Csontváryban: "A politika a lehetőségekről szól" - Interjú a Kossuth-díjas íróval

A Csontváry Múzeumban tartották Czakó Gábor Kossuth-díjas író, publicista, képzőművész legújabb könyvének bemutatóját a héten. A Világvége 1962-ben? - Pécsregény című kötetet Bíró László Pécsről elszármazott püspök méltatta a zsúfolásig megtelt teremben. Az íróval a bemutató után beszélgettünk egyebek mellett a politikáról és az általa nyelvrégészetnek nevezett tevékenység jelentőségéről.

- Milyen a kapcsolata Pécs városával? Nemcsak a most bemutatásra kerülő könyv kapcsán kérdezem, hanem azért is, mert az akkor még Janus Pannonius Tudományegyetemen tanult jogásznak.
- Sajnos csak alkalmi a kapcsolatom, bár vannak barátaim Pécsett, például Kellermayer professzor, így tettem látogatást nemrég a Nagy Lajos Gimnáziumban is. Sajnos ennyi idősen az ember barátainak egy része már a boldogabb vadászmezőkön kószál.

- A kilencvenes évek elején Antall József tanácsadója volt. Hogyan látja, mennyiben változott meg azóta a politikai hadszíntér?
- Nem veszek részt aktívan a politikában. Akkoriban is csak kényszer volt, mert egyszerűen nem voltak olyan emberek, akik végrehajtották volna az akkori kormány döntéseit, még a titkárnők egy része sem. Egy parlamenti belépő elkészítése is roppant ellenállásba ütközött az örökölt apparátus részéről. Ma már más a helyzet, de egy írónak nem is való közvetlenül politizálnia. Természetesen mindenről véleményt kell formálnia, de a a művészet az abszolútumról szól, a politika pedig a lehetőségekről. Van-e hozzá pénz, paripa, fegyver? Ha egy művész is csak ezekre gondolna, akkor rossz és korrupt műveket alkotna. A politika azonban kénytelen ezzel számolni. Amikor az országnak nincs pénze, akkor nem lehet ösztöndíjat fizetni olyan diákoknak, akik azt sem tudják, hogy mikor volt a mohácsi csata. Az ország pénzét be kell osztani - lehet, hogy azt rosszul osztja be az adott kormány, lehet, hogy jól, de ez véges lehetőség. Mi sem követelhettünk bármit a szüleinktől. A politika ilyen sakkjáték, ráadásul meg is kell őrizni a közönség rokonszenvét. Az író számára nincsenek ilyen kényszerek.

- Ön fiatalabb korában Tökölön volt rabnevelő. Hogyan emlékszik vissza arra az időszakra?
- Nagyon érdekes munka volt és nagyon sokat tanultam. Sokféle állásom volt eddig, mindenhol tanultam valamit. Nézze, vannak olyan archetipikus élethelyzetek, mint például a fogság. Mindig előfordult és mindig is elő fog fordulni a világtörténelemben. Az, hogy hogyan élik meg az emberek, nagy tanulságokat rejt.

- Tavaly ősszel digitális aláírásgyűjtés indult az ön Kossuth-díjának visszavonása érdekében, mert egy Duna Tv-beli szereplése alkalmával a pofon jótékony hatásáról beszélt. Ez hogyan érintette?
- Ebből is sokat tanultam. Érzésem szerint sokkal többen vannak manapság olyanok, akik nem tudják kezelni a saját indulataikat és saját gondolataikat, mint azt eddig hittem. Mint kiderült, nyolcan voltak az aláírásgyűjtők, nevetséges történet volt. Én valójában Konrad Lorenzet idéztem - hadd mondjak egy friss fejleményt ezzel kapcsolatban. Bence fiam tanár, egy régi diákja a tavalyi tanévben meghívta a ballagására. A tanuló odalépett hozzá, megölelte és azt mondta: „Bence bácsi, köszönöm, hogy helyre tett engem másodikban". Felidézték, hogy a srác fékezhetetlen volt, folyamatosan konfliktusai voltak a világgal, így - ahogyan Lorenz mondja - „pofonért koldult". Fiam felemelte és megrázta. A diák megértette, hogy nem ütheti folyton a padtársait. A világ tele van ütleggel. Ha egy kisgyerek nem kapja meg fiatal korában azokat az iránymutatásokat, amelyek esetleg néga egy-egy pofonban mutatkoznak meg, akkor rettenetes ütlegeket fog kapni és tönkre fog menni az élete. Amit manapság tesznek a gyerekek ellen nem-nevelés címén, az emberiség elleni bűn.

- Ön nyelvrégészettel is foglalkozik, ami nem azonos az etimológiával,
tárgya a nyelvben megőrzött szemléletmód.
- A nyelvben ugyanolyan régi emlékek találhatók, mint ahogyan a földben. A magyar nyelvben például az ételkészítést elsősorban a főzés szóval emlegetjük, bár a sütést is használjuk. Ez átvitt értelemben is így van: kifőzte a tervet, de megfőzte a Marikát. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Marika lett a leves. Sok az olyan átvitt értelmű szó, amelyek például arra utalnak, hogy a magyar régiségben a főzés másmilyen jelentéssel bírt.

- Közéleti szereplései közül kiemelendő, hogy Ön a Sánta Kutya-díjat odaítélő társaság, a Magyar Cenzúra Napjának Ünnepélyét Szervező Bizottság szóvivője.
- Ez elsősorban egy értelmiségi társaság, tagjaink között vannak művészek, orvosok, közgazdászok is. A díjat - amit mindig péntek 13-ra eső napon osztunk ki - olyan személyeknek szoktuk adni, akik félretájékoztatják a közvéleményt, s hazugságokat terjesztenek.

H. L. B.