Aknai Tamás könyvbemutatója lesz a Művészetek Házában

Aknai Tamás Fusz György szobrászművész munkásságát bemutató, Polyphemos Bajkonurban című könyv bemutatójára, január 19-én hétfőn, 18 órakor kerül sor a Művészetek és Irodalom Háza Breuer Marcell termében. A szerzővel, a művésszel és a Kronosz Kiadó szakágvezetőjével, Erőss Zsolttal Kircsi László oboaművész beszélget. 

Karsztos fennsík, egyhangú, de különös okok miatt mégsem izgalomtól mentes táj. Régen elhullott tetemek a horhosban. A csontok kifehéredtek, a bőr sziklára száradt pergamen, a szőr már csak színtelen moha. A kövezet elegyében korábbi kövezetek zárványai, azokban még korábbi kristályos képletek. Afféle ősképek ezek a szobrok, az emberi létezés előtti és vizionáriusan megidézett lét utáni dimenziók megfoghatóvá tételéhez szolgálnak részleges segítségül. Fusz György műveinek kéretlenül felidéződő színpada a táj. Kék ég aranyszínű felhőkkel. Nap-sárgából feketébe váltó örökzöldek.

Kevés, olykor nehezen meghatározható tagoltságú, terjedelmes tárgyak, baljós, de láthatatlan hatásokra szétrobbanó alakok. Különös térbeli és anyagi viszonylatok terepére téved, aki szembe találkozik velük. Az anyagi értelmű keletkezés és az elmúlás formaskáláján többnyire teljes biztonsággal és egyidejűen elhelyezhető alakzatok ezek. Talán éppen emiatt csalogatnak vissza bennünket a különböző mitológiákban valószínűsíthető ábra-kombinációk közé az emberré válás kezdete, az antikvitás és a kozmikus kiterjedésű legújabb kor kínálata szerint. A mimézis, amit a munkák gyakorolnak, az anyag mágikus színezetű formálódásától a kifejezéstől megfosztódás destrukciójáig valószínűsíthető. Ezt a mitológiát mi, és most is írjuk. 

Segítségünkre van az egyetemes földtörténet és emberi világtörténet, amelynek kisebb és nagyobb tárgyi, vagy emlék alakzataihoz kapcsolódhatunk. Amit számba kell majd vennünk: hatalmas gyapjúfolyamok olykor, geometrikus talapzatok, átlyukasztott agyagtestek, bomló, egyszerre zoo- és egyszerre antropomorf alkatok. Fém rámpák. A földtörténeti korszakok anyagi alakulásának elemi konglomerátumai és a technikával rendelkező ember anyagtudományának leleményei együtt.

Aknai Tamás művészettörténész mondja könyvéről: „Nem feltétlenül szükséges, vagy szerencsés, ha a szerző, könyvének első mondatait önnönmaga és a szóban forgó mű kapcsolatának szenteli. De harminc évvel a Fusz szobrokkal történt első találkozás óta határozottan felerősödött bennem a felismerés, hogy az élet, annak eseményei, valamint a művészi intuíció, valamint az ebből következő formák, kellő szabadságvágy fennállásának esetén ténylegesen új távlatokat adhatnak az érzékelésnek és gondolkodásnak. Csakúgy, mint az ezekkel összefüggő életvezetésnek. 

Akkor találkoztam a szobrokkal és a plasztikai nyelvvel, amikor saját életem külső és belső környezetében egyaránt sorsdöntő változások következtek be. Az érzékek satnyuló, esetleg finomodó apparátusainak jelentései, valamint a képzelet és vágyképek ugyancsak reprezentáló alakzatai szerint a létező és létezővé tett dolgok, a jelenségek és a megalkotott valóság egyaránt rendelkeznek az élet mindenkor általánosan jellemző vonásaival. Létrejönnek, formálódnak, átmeneti alakzatokat képeznek, olykor azt a benyomást keltik, hogy elhalnak. 

A művészet önmaga helyének, feladatának hite és a beválás szellemi vagy közvetlen értékcserés piaci folyamatai alapján mindig érzékeny helyzetben van. Miért tetszenek és miért nem, mi az újdonság bennük, és ha vannak, azok miért fakasztanak lelkesültséget bennünk, és mi az, ami másodlagos, kevésbé jól megoldott, ezért csüggesztő, unalmas?" 

Forrás: PTE - Pécsi Művészetek és Irodalom Háza