A Szentlélek maga az ajándék - Pünkösdi beszélgetés Udvardy György megyéspüspökkel

A közelgő pünkösd alkalmából hosszú beszélgetést közölt a Pécsi Egyházmegye honlapja Udvardy György megyéspüspökkel. Íme:

- Azt tudom, milyen, amikor hirtelen nagy zúgással feltámad a szél. Olyanról is tudok, hogy valaki gyorsan megtanul idegen nyelveket. Ámde, hogy lángnyelvek megjelennének bárkinek is a feje fölött, arról semmilyen tapasztalatom nincsen. Az Apostolok cselekedeteinek beszámolója szerint az első pünkösdkor ez történt az apostolokkal. Mit jelent ez?

- Itt profetikus leírásról van szó, amely kifejezi az induló egyház erejét, prófétaságát és hatékonyságát. Mintegy a bábeli nyelvzavar ellenpontjának tekinthetjük. Az emberek gőgje, törekvése arra, hogy istenné váljanak, odáig jut, hogy nem értik egymást. Beszélnek, de nem értik egymás nyelvét. Az Apostolok cselekedetiben viszont azt találjuk, hogy az emberek úgy értették az apostolokat, mintha mindenki a saját nyelvén hallotta volna őket, pedig nagyon sok helyről jöttek össze. Itt létrejön az értés, az értés következtében az egység. Így ez a jelenet az egyház egységének is nagyon markáns megfogalmazása. Ami a szélzúgást, a lángnyelveket, vagy azt a bátorságot illeti, amellyel azután az apostolok kiállnak, noha korábban félelmükben zárva tartották az ajtókat: mindezek az Isten Lelkének kiáradásával kapcsolatban már az Ószövetségben használt képekből és leírásokból ismertek, ezekre utal a szöveg. Valami teljesen újnak a megjelenését kívánja bemutatni a szerző, egy olyan újdonságét, amit mi is átélünk a Szentlélekben.

- Pünkösd (El Greco) A történetet Lukács az ószövetségi képek használatával úgy írja le, mintha ezek a lángnyelvek valóban megjelennének ott. Ezt tehát nem kell elhinnünk?

- Ez a szakasz mindenképpen azt tanítja, hogy valami rendkívüli, addig nem ismert, szokatlan jelenség történt. Nem csak arról van szó, hogy kiáll a tömeg elé tizenkét ember, és elkezd beszélni. Az egész helyzet különleges. A szimbolikájával együtt is nyugodtan elfogadhatjuk teljesen valóságosnak.

- A jelenet folytatása Péter beszéde, amelyben ő is arra utal, hogy most teljesedik be, amit Joel próféta megjövendölt: kiárasztom az emberekre a Lelkemet, fiaitok és lányaitok prófétálni fognak, álmokat látnak stb. Ez a rendkívüliség jellemző az első pünkösdre. Az egyházon belül vannak olyan mozgalmak, amelyek nagy hangsúlyt helyeznek erre, és szeretnék megélni a pünkösdnek ezt a rendkívüliségét is. Ezt sokan tanácstalanul vagy kritikusan nézik.

- Nagyon fontos, miként van jelen a Szentlélek az egyházban. A Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK) azt mondja, hogy ha meg akarjuk ismerni a Lélek működését, akkor ismerjük meg Jézus Krisztust, mert a Szentlélek az ő Lelke. A KEK logikája azonban nagyon érdekes, mert hozzáteszi, hogy ez fordítva is igaz, hiszen senki sem mondhatja, hogy Jézus Krisztus az úr, csak a Szentlélekben. Tehát Krisztust kell megismerni ahhoz, hogy megismerjem a Szentlelket, de már Krisztus ismerete is a Szentlélekben lehetséges. Az egyháznak sajátossága az, hogy mint Isten országának megjelenítőjét rendkívüli jelek is kísérik. A Léleknek azonban van egy természetes vagy a természeteshez sokkal inkább kötődő működése. Amikor Pál apostol a Lélek adományairól beszél a korinthusiaknak írt első levelében, felsorolja például a türelmet, állhatatosságot, egységet, bölcsességet vagy a szüzességet is. A rendkívüliség, azt gondolom, inkább a jel szerepét tölti be, ahogyan Jézus csodáinak is megvan ez a jel szerepe, hiszen a csodák Isten országának a jelei. Ezzel együtt viszont a Lélek ott van az élet mindennapiságában, a megszokottban, a természetesben is. Nem lehet azt mondani, hogy amikor semmilyen rendkívüli jel nincsen az egyház vagy egy hívő életében, akkor ott nem működik a Szentlélek. Szó nincs erről. Ha valaki hűséges, állhatatos, keresi az értelmet, a megértést, akkor jelen van az életében a Szentlélek. A mozgalmak esetében az alapszabálynak megfelelően figyelni kell, hogy jó gyümölcsöket teremnek-e. S még ha jó gyümölcseik vannak is, nagy kérdés, hogy szabad-e a bennük megmutatkozó rendkívüliséget követelményként állítani. Szerintem helyesebb azt mondani, hogy igen, ezek a Lélek ajándékai azért, hogy prófétai módon felhívják valamire a figyelmünket. Semmiképpen sem gondolom, hogy az lenne az egyház megújulása, ha a Szentlélek különleges adományai mindenütt egységesen, sőt követelményként jelennének meg.

- Az Apostolok cselekedeteinek ebben a szakaszában is példamutató, hogy Péter egy logikus beszédet mond el. Elmagyarázza, mi történik. A csoda nem marad megokolás nélkül. Elmondja, hogy mindez meg van írva, és most beteljesedik, mégpedig azért, mert fordulópont történt, Isten igazolta Jézust jelekkel és csodákkal, az Atya feltámasztotta őt a Szentlélek erejével. Péter beszédének van egy fontos következménye. Megkérdezik tőle, hogy akkor most mit tegyünk. Erre azt válaszolja: térjetek meg, keresztelkedjetek meg és megkapjátok a Szentlelket. Olyan ez, mintha az egyház ebben a szövegben azt a folyamatot és sorrendet írná le, amit ő maga és az egyes hívő megél és követ. Ezért merül fel az a kérdés - és itt utalok húsvéti beszélgetésünkre -, hogy ha a keresztségben már megkaptuk a Szentlelket, akkor miért van szükség a bérmálásra, amely az egyház liturgikus rendjében a pünkösdhöz kapcsolódik?

- Látnunk kell egy fejlődési folyamatot. A keresztény beavatáskor ezek a szentségi cselekmények: a vízzel való leöntés vagy alámerítés, a megkenés és az eucharisztia vétele egységet alkotnak. A KEK-ben is megfigyelhető, hogy a teológiai gondolkodás követi ezt a sorrendet: keresztség, bérmálás, eucharisztia. Az egyház történelme során, ahogyan a hívek száma növekedett, és nem is csak felnőtteket kereszteltek, olyan nagy lett a hívek száma, hogy a keresztelést, amelyet korábban a püspök végzett, a papjaira bízta. Az egyházba való befogadás teljességét azonban az egyház fenntartotta a püspöknek, és ahogyan ő végiglátogatta a közösségeket, a megkenéssel, vagyis a bérmálással teljessé tette a beavatási-befogadási folyamatot. Tehát teljesen valós, érhető okokból szakaszok jelennek meg, elkülönülni látszanak a szent cselekmények. Ehhez tartozik továbbá, hogy Szent X. Pius pápa szorgalmazta, hogy a gyerekek minél előbb vehessék az eucharisztiát - és ennek is megvannak a történelmi okai -, így több helyütt megváltozhatott az eredeti sorrend, és kialakult a keresztség, elsőáldozás, bérmálás sorrendiség.

A beszélgetés a Pécsi Egyházmegye honlapján folytatódik.

Forrás: Pécsi Egyházmegye