A kispiac nagyasszonya: „a zöldségesé nehéz szakma"

Aki járt már az uránvárosi kispiacon, hallhatta Erzsike mindent betöltő hangját, ahogy zöldséget árul. A helyiek mind ismerik, visszajáró vásárolói vannak. A zöldséges stand mögött áll lassan 13 éve. „Az uránvárosi kispiac akkor épült, amikor a lakótelep is kialakulóban volt, salakdomb állt még a mai hétemeletesek helyén" - emlékezik vissza. Az urbanizációval együtt járt, hogy legyen egy hely, ahol az emberek friss zöldséget, gyümölcsöt és helyi terméket vásárolhatnak, s reggelenként összefuthatnak egy-egy baráti szóra. Manapság ezek az igények megváltoztak, a szuper- és hipermarketek vonják el a vevőkört a kistermelőktől.

Fonott kosárral egyre kevesebben mennek vásárolni, a többség a nagy bevásároló központokban kerekes bevásárlókocsival válogat a termékek között. Így kevésbé érzi a vásárolt termék súlyát és a mögötte rejlő befektetett munkát. Az ökölméretű, pirosló, spanyol paradicsomot lazán a kosárba teszi, s eszébe se jut, hogy zamatosabb magyar zöldséget vásároljon a helyi zöldségárustól. Pedig a hazai kistermelők és gazdaság helyzete jórészt a vásárlók választásán múlik.

Erzsike, családjával, 1957-ben költözött az akkor épülő lakótelepre. Édesapja az uránércbányánál dolgozott, így kaptak lakást. Azóta már faluról jár be zöldséget árulni mindennap.

Csütörtök délelőtt mégis nagy a forgalom az uránvárosi kispiacon, a tavaszi-nyári szezonban ugyanis több az eladnivaló hazai termék. „Nyáron azonban több a kistermelő is, akik olcsóbban adják a barackot" - panaszkodik Erzsike, aki egy Szegedről beszállító vállalkozó alkalmazottjaként dolgozik. Mindenki ismeri a piacon, az interjú ideje alatt hosszú sor kígyózik a pultja előtt. Alig látunk ki a magasra rakott szegedi zöldségek és gyümölcsök mögül. Erzsike fejben számol, kívülről tudja a harmadrendű lecsópaprika árát is, amelyet hangosan kiabálva ajánlgat.

- Kevesebb a vásárló, mint korábban. Nem szokott hétközben ilyen forgalom lenni. Inkább reggel van egy kis mozgás, délután lazítunk. Az emberek eladósodtak, kevesebbet vásárolnak, és akkor is inkább az olcsóbb, akciós terméket viszik - mondja a zöldségárus, mire egy feltehetően visszajáró vendége magyarázza, hogy hiszen tegnap is elvitt 16 kg-ot abból a szép paprikából, és ma is szeretne hozzá még kettőt.

A 13 év alatt kialakult egy állandó vendégkör, Erzsike szerint a „kedvesség, és hogy folyamatosan ajánlja az árut", hozza a vevőket. Nem mindegy ugyanis, hogy kinél vásárolunk, a személyes kapcsolat termelő, eladó és vásároló között még őrzi hagyományait a piacokon. A vásárolt áru iránti bizalom nagyban függ az azt kínáló személytől.

Egy igazi zöldségesnek kedvenc gyümölcse, zöldsége nincsen.

- Mindent megeszek - árulja el Erzsike - először azonban megkóstolom, csak úgy tudok nyilatkozni arról, hogy jó-e. Ebből fakadóan is szereti a munkáját, de nehéz szakmának tarja:

- Ez nem ruhaüzlet, nem butik vagy autókölcsönző, hanem nehéz fizikai munka. 30 kilós krumplis zsákokat emelgetek naponta. - Azonban nincs más lehetősége, elmondása szerint, ő pedig a zöldséges szakmában tudott presztízst szerezni.

Takács Tímea- Fotó: Dittrich Éva